Nem újszerű a trend, hogy a gyermekünket a kedvenc sorozatunk főszereplőjéről, netán egy képregény főhőséről nevezünk el, és ebben semmi kivetnivaló nincs, amennyiben a döntéssel mindkét szülő egyetért, és meg vannak győződve róla, hogy a gyermeküket nem taszítják kínos helyzetbe azzal, ha például Arielnek – esetünkben Laurelnek keresztelik.
Egy férfi a Reddit-en osztotta meg a kislánya névválasztásának történetét, miután felfedte a felesége előtt a titkot, mi inspirálta őt a döntésben. A magát meg nem nevező apuka elárulta, miután hosszú órákat töltöttek a feleségével azzal, hogy megtalálják a születendő lányuknak a megfelelő nevet, ő felhozta a Laurelt, mint opciót, ami azonnal megtetszett a nőnek is, így végül megegyeztek, ekként fogják hívni a kisbabájukat.
Csakhogy a férfi „elfelejtette” közölni a feleségével, hogy a Laurel valójában egy képregény főhősnőjének a neve, aztán, amikor a születését követően felfedte előtte a titkot, a nő kiakadt.
„A feleségem nagynénje meglátogatott minket, hogy megnézze a [három hónapos] kislányt. Miközben beszélgettünk, megkérdezte, hogyan találtuk ki a lányunk nevét, mivel szerinte ez nem ’szokványos’. A feleségem hozzám fordult, és megkérdezte, honnan van. Mondtam, hogy egy képregényből.
A megjegyzésem kiszívta az életet a szobából. A feleségem elhallgatott. A nagynénje csak nézett ránk. Miután a nagynéni elment, a feleségem dühös lett. Megkérdezte, miért titkoltam el előle. Nem is vettem észre, hogy egészen mostanáig nem mondtam el neki, hol láttam a nevet. Azt hiszi, hogy elárultam a bizalmát és megaláztam őt. – számolt be az édesapa a kínos helyzetről.
Bár hatalmas perpatvart okozott az információ akaratlan elhallgatásával, a férfi azzal menti magát, hogy a név minden szempontból megfelelt nekik – és nem érti, miért nem tetszik neki hirtelen, most, hogy tudja, egy képregényfigura ihlette. (Laurel Grand egyébként a DC Comics szuperhősnője, a Szuperhősök Légiójának tagja.)
„A feleségem és én is több nevet javasoltunk a terhesség alatt. Mindketten egyetértettünk abban, hogy valami szépet és elég egyedit szeretnénk, olyant, amiből valószínűleg nem lesz kettő az osztályában, de elég normálisat ahhoz, hogy senki ne gondolja furcsának. Volt egy nagy tábla a konyhában, ahová a neveket írtuk fel. Végül úgy döntöttünk, hogy mindketten fogunk egy radírt, és megszabadulunk minden olyan névtől, amit nem szeretünk. Ezután négy név közül választhattunk, és végül az egyik mellett döntöttünk, amelyet eredetileg én írtam le” – magyarázta a tanácstalan férfi, aki csak meg szeretné érteni a felesége reakcióját.
A hozzászólók közül sokan egyetértettek az anyukával abban, hogy átverve érzi magát, hiszen valóban nem tudott a név eredetéről. Ugyanakkor mások kihangsúlyozták, meg kellett volna akkor, helyben kérdeznie, mi ihlette, ha már egyetértett vele, és úgy néz ki, ez mindennél fontosabb neki.
Egy felhasználó ezt fűzte hozzá: „kit érdekel, honnan kaptad a nevet, szép név, nem furcsa, és mindketten szeretitek”, nagy valószínűséggel ő sem értvén a kismama kifakadását.
„Az emberek mindenféle forrásból kapnak neveket. Olvasod őket könyvekben, emlékszel rájuk ismerősöktől, akikkel találkoztál, mindegy. Nem volt követelmény, hogy a névnek szentimentális háttértörténete legyen, és a felesége igazságtalan” – kommentálta egy másik.
„Úgy hangzik, mintha mindkettőtöknek tetszett volna a név, és ésszerű kritériumoknak kellett megfelelnie – és a név megfelelt a kritériumoknak. Nem értem, miért számít, hogy ez egy képregény, a Biblia, egy film főcímzenéje vagy egy babaneveket tartalmazó könyv része. A kritériumai megalapozottak, nem szabadna számítania, hogy hol hallotta a nevet” – mutatott rá egy harmadik.
Egy negyedik pedig nem köntörfalazott, így fogalmazott: „Ha a feleséged dühbe gurul egy ilyen asszociációtól, akkor mi mást fog még kérni tőled, hogy beismerj annak érdekében, hogy ő ’megőrizhesse a lélekjelenlétét’? Éretlennek tűnik”.
