Egy fiú fel akarta adni az álmát, de az apja olyat mondott, hogy mindannyian tanulhatnánk belőle!
Egy napon a fiú odaállt az apja elé, majd így szólt:
“Édesapám, úgy gondolom, hogy belőlem nem lesz soha nagy kosárlabda játékos, mert a rengeteg tanulnivaló és a sok edzés nagyom kimerítő, így képtelen vagyok a játékra összpontosítani, ezért lehet, hogy ez az álmom sosem fog megvalósulni…”
Az apja kedvesen rámosolygott a fiára, és azt mondta:
“Tudod, fiam, minden embernek ebben az életben vannak álmai, céljai. Ha egy apró lépést is teszünk azért, hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz, már az nagyon nagy teljesítmény. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de tennünk kell azért, amit el akarunk érni, le kell küzdenünk az akadályokat, olykor kompromisszumokat kell kötnünk.
Természetesen a legkönnyebb, ha feladjuk, mondván, hogy a cél irányában vezető út nehéz, és nem vagyunk ahhoz szokva, hogy áldozatokat kelljen hoznunk. Arra vágyunk, hogy minden egy csettintésre megtörténjen, de ha ez mégsem valósul meg, feladjuk az álmainkat. Idővel az életünk rutinná válik, céltalanná.
Egy nap viszont elölről akarjuk kezdeni, de már kevesebb energiával fogunk rendelkezni, így az esetleges kudarcok frusztráltá, dühösé tesznek, és úgy érezzük, hogy már kifutottunk az időből. Azonban ha nem adjuk fel, hanem küzdünk az álmainkért, akkor az életünk jobbá válhat. Magában az emberben élnek a legnagyobb ellenségek: a lustaság, a félelem, a kétely, a határozatlanság.
Az élet nem könnyű, de ha úgy éljük, ahogy szeretnénk, csodás tud lenni!”
