Kiss Réka három évvel ezelőtt, 2018-ban veszítette el kisebbik lányát, az akkor 19 éves Krisztit. A háromgyerekes édesanya Osváth Zsolt 4falközött című műsorában mesélte el történetét.
Kiss Réka háromgyerekes édesanya, akinek a története egyszerre megrázó és inspiráló. Lánya azért lett öngyilkos, mert a mássága miatt sokat bántották, neki pedig valahogy meg kellett tanulnia együtt élni ezzel a mértéktelen fájdalommal, de ő azt mondja, rengeteget tanult a történtekből, és másoknak is segíteni akar, ezért meséli el a történetét.
Réka korábban egy olyan gyülekezet tagja volt, amiben nyíltan elítélték a másságot. Ebben a közösségben nőtt fel a bátyjával együtt, így sokáig mindketten nyíltan homofóbok voltak. Réka első férjével is még a szervezeten belül kötött házasságot, de aztán később eltávolodott tőlük, és mire két gyereke is bevallotta neki, hogy meleg, már semmi köze nem volt a gyülekezethez. Istenbe vetett hite azonban mindvégig megmaradt, sőt, csak még jobban megerősödött, és ez Kriszti elvesztése után sem változott.
Rékának két lánya született az első férjétől. A lányok még kicsik voltak, amikor a szülők elváltak, de továbbra is tartották a kapcsolatot az édesapjukkal, és nemsokára új apafigura is lépett az életükbe, Réka ugyanis másodszor is férjhez ment, és ebből a házasságából – ami azóta már szintén véget ért – egy fia született.
A lányok és édesapjuk kapcsolata később egy egészségügyi probléma miatt meggyengült, és Réka ekkor döntött úgy először, hogy szakértőhöz fordul segítségül. A családsegítő közbenjárásával terápiára kezdtek járni, hogy a lányok életében ne legyen olyan hirtelen a változás. Réka mindig is hitt abban, hogy nem szégyen szakemberhez fordulni segítségért, hiszen ő „csak egy szülő”, aki bármennyire is szereti a gyerekeit, nem tudja megoldani minden problémájukat.
Később is ez az elv vezérelte, amikor Krisztit bántani kezdték az iskolában a mássága miatt. Réka elmondta, hogy ő maga mindig is sejtette, hogy Kriszti meleg, ezért amikor a lánya 14 éves korában végül elmondta neki, nem lepődött meg rajta, és egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy ne tartana ki mindenben a lánya mellett.
„Én úgy gondolom, hogy én őt úgy kaptam tanítóul, hogy a Jóisten, egy felsőbb hatalom vagy az energiák szép lassan elkezdték az életembe adagolni, hogy ő különleges. Hogy ne az legyen, hogy egyszer csak rám lesz zúdítva, mondjuk, 14 évesen, amikor coming outol, hanem szépen lassan én belül ismerjem fel és szeressem őt úgy, ahogy van, azzal együtt, ahogyan ő gondolkodik, érez, és látja a világot. Onnantól kezdve, mire ő coming outolt, ez már a világ legtermészetesebb dolga volt.” – mesélte az édesanya.
Réka elmondása szerint Krisztit már az általános iskolában is csúfolták, bántották a társai, később pedig csak egyre rosszabb lett a helyzet. A gimnáziumban már a tanárok között is akadt olyan, aki nyíltan megszégyenítette a lányt, Kriszti ugyanis egy ideig egyházi iskolába járt. Réka több alkalommal is járt bent az iskolában, beszélt a lánya osztályfőnökével, és Kriszti több alkalommal is iskolát váltott, de a bántalmazás később sem maradt abba, sőt, néha fizikai erőszakba torkollott. Előfordult, hogy Krisztit néhány lány megvárta iskola után, és megverték. Egy alkalommal pedig, amikor egy szórakozóhely előtt puszival búcsúzott a barátnőjétől, négy vadidegen fiú követte, akik egy sötét sikátorban körbeállták, és azon versenyeztek, ki tud nagyobbat köpni a lányra.
Kriszti végül 19 éves korában döntött úgy, hogy véget vet az életének. Egyik este – épp öccse születésnapjának estéjén – elment otthonról az akkori barátnőjéhez, és a családja ekkor látta őt utoljára élve. Kriszti később még írt egy üzenetet az édesanyjának a barátnője telefonjáról, de aztán nem adott magáról több életjelt, és amikor Réka másnap kora reggel felébredt, és látta, hogy a lánya nem ment haza az éjszaka, keresni kezdte őt. Kiderült, hogy még éjfél körül eljött a barátnőjétől, akivel egy kicsit összekaptak, és Réka később azt is látta, hogy Kriszti az éjszaka folyamán otthon járt, lepakolt, majd újra elment otthonról. Ekkor már semmit nem vitt magával, csak egy pótkulcsot.
Réka az idősebbik lányát is felhívta, aki azt javasolta neki, keresse fel a kórházat. A helyi kórház a rendőrséghez irányította, akik hamar érte is jöttek, és elvitték az édesanyát a kórházba, ahová az éjszaka bevittek egy lányt, aki a vonat elé feküdt. Kriszti volt az. Az orvosok elmondták, hogy a lány klinikailag már agyhalott volt, és megkérdezték Rékát, mit szólna ahhoz, ha felajánlanák a szerveit azoknak, akiknek szükségük van rá. Réka először nemet mondott, de ott rögtön meg is gondolta magát, hiszen tudta, hogy a lánya mindig mindenkinek segített. Kriszti négy gyerek életét mentette meg.
A fiatal lány csak egyetlen barátjának számolt be a tervéről, egy olyan lánynak, akit ő maga is csak nemrég ismert, Réka pedig még soha nem találkozott vele. A lány megpróbálta ugyan lebeszélni Krisztit, de az üzeneteire már nem érkezett válasz. A barátnőjének írt üzenetben Kriszti elmondta, mire készül: „Csak annyit írt, hogy elege van, úgy érzi, hogy már eleget bántották, ő nem akarja ezt már tovább így folytatni, nem akar állandóan mindenkinek magyarázkodni.” – mesélte Réka. Hozzátette, hogy nyilván a barátnőjével való veszekedés is hozzájárulhatott Kriszti akkori lelkiállapotához, de csak amiatt nem tette volna meg, azt, amit tett.
Rékától többen is megkérdezték, mennyire hibáztatja magát a történtekért, amire az édesanya azt mondja: „Biztos, hogy csinálhattam volna jobban, csinálhattam volna másképp. De ez pont egy olyan tragédia, amiről nem tehet senki, és amiről mindannyian tehetünk, akik körülötte éltünk. Hogy ki milyen súllyal, azt mindenki magában majd feldolgozza, de sok dolognak kellett volna másképp történnie ahhoz, hogy ez ne történjen meg.”
Azoknak a fiataloknak, akiket bántanak a társaik az iskolában Réka azt üzeni, hogy soha ne féljenek kimondani az érzéseiket, és ne féljenek segítséget kérni. Azoknak pedig, akik másokat bántanak, ezt mondaná: „Nem hiszik el, de a szavaknak iszonyú ereje van, pozitív irányban is, viszont sajnos sokat tudnak rombolni.” A gyerekeiket elvesztő szülőkhöz szólva pedig hozzátette: „Ne szégyelljenek boldogok lenni.” A gyógyulás folyamata hosszadalmas volt ugyan, de gyerekei segítségével Réka végül el tudta fogadni a történteket, és rátalált a békére.
Ha segítség kell
Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot, akár mobiltelefonról is!
