Beülni egy gépkocsiba és besorolni a forgalomba óriási felelősség – nemcsak magunkkal szemben, hanem azokkal is, akik rajtunk kívül még a közutakon tartózkodnak. Lehet parádézni és vagánykodni is a volán mellett, csakhogy a játék általában a pillanat töredéke alatt fordul át tragédiába, a veszteség pedig mindkét oldalon szavakkal leírhatatlan.
Jordan volt az ötödik ember, aki 2012 decemberében, 18 évesen életét vesztette egy szörnyű balesetben. A családját porig zúzta a gyász, hiszen egy gyermek elvesztésénél nincs nagyobb tragédia egy szülő számára.
Melissa Hayes-McGuinness fájdalma azonban megkétszereződött, amikor megtudta, hogy az autóbalesetben elhunyt fia ittasan ült a volán mögé. Jordan éjféltájt, részegen, 140km/órás sebességgel rohant bele négy áldozatába, akik az összeroncsolt autóikban, a segítségre várva haltak meg. Négy ártatlan ember halálát okozta, és egy 15 hónapos kisbabát hagyott árván, akinek a 20 éves édesanyja és a 23 éves édesapja az egyik balesetben érintett gépkocsiban utazott.
„Ez volt az abszolút legrosszabb baleseti forgatókönyv” – nyilatkozta Melissa, akinek a szívét nem csak a saját gyermekének az elvesztése nyomja: „Egyszerűen megszakad a szívem, hogy a fiam ezt tette a gyerekeikkel, és ezzel együtt kell élnem, és magamra kell vállalnom, mert egy olyan gyermek édesanyja vagyok, aki ittasan vezetett. Jordan nagyon jó gyerek volt. Csak szörnyű döntést hozott aznap este. Ez még mindig annyira szívszorító, annyira nyers” – fogalmazott.
A tragikus eset arra késztette Melissát, hogy a Te döntesz – Ifjúsági közlekedésbiztonság (You Choose – Youth Road Safety) kampány alapítója legyen. Könnyítenie kellett a lelkén, és úgy érezte, így tehet valamit annak érdekében, hogy Jordan esete lehetőleg sose ismétlődjön meg. A kezdeményezés számára küldetéssé vált: bejárni az ausztrál középiskolákat, és konkrét bizonyítékokkal meggyőzni a diákokat, hogy ittasan sose akarjanak volánhoz ülni.
A nő nem finomkodik a szavakkal, ugyanis az élet a tét – a sajátunké, a másoké, ártatlan embereké, családoké, akiket egy tinédzser ostobasága pillanatok alatt ítélhet örök nyomorúságra.
„Figyelemre méltó történetet tudok elmesélni. Ez a legrosszabb történet. És igazán kötelességemnek érzem, hogy ezt megosszam a tizenéves gyerekekkel” – nyilatkozta Melissa. „Ez az, amit hátrahagynak: Itt van az anyuka, akinek részt kell vennie a temetéseden, össze kell szednie a darabokat. Az az autó a saját koporsóddá válhat” – mondja ki tisztán és világosan a nő, aki mindezt már megtapasztalta.
Melissa ereje, hogy tájékoztasson, sosem fog lankadni: a kampánya részeként bejárja egész Ausztráliát, és nyíltan beszél a közlekedésbiztonságról. Előadásai részeként pedig mindig felolvas egy hihetetlenül erőteljes beszédet, amelyet „Jordan vallomásának” nevez.
„Bármit megadnék, hogy azon az éjszakán csak egy fának ütköztem volna, és nem hagynám hátra ezt a szörnyű örökséget. Azok a gyerekek nem érdemelték meg, ami velük történt. Az igazság az, hogy azt hiszem, én igen. Elszúrtam, és megfizettem a végső árat. Amit tettem, az megbocsáthatatlan” – fogalmaz az édesanya a fia nevében, és az árván maradt kislányhoz is szól: „Én vagyok az oka annak, hogy soha többé nem fogod [újra] látni az anyukádat és apukádat”.
Melissa a beszédeiben arra is ki szokott térni, milyen ember volt a fia: „Jordan okos volt. Jordan vicces volt. Jordan nagyszerű ember volt, de mindez most már nem jelent semmit. Azért, mert az aznap esti döntései alapján határozta meg magát. Szörnyű és maradandó örökséget formált magának, a családjának és az áldozatok családjainak, mert úgy döntött, hogy iszik, [marihuánát] szív, és száguldozik azon az autópályán. És minden, amit előtte tett, csak elhalványul ehhez képest.”
Az anyuka „mocskoknak” nevezi a tinédzsereket, különösen a fiúkat. Ez egyébként egy szeretetteljes becézés azokra, akik azt hiszik magukról, hogy „három méter magasak és golyóállók”.
„Nem kioktatni akarom őket arról, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hanem tényleges, megélt tapasztalatokon keresztül mutatom be, hogy milyen az, amikor az ember oda jut, ahol én is vagyok” – magyarázta Melissa a Yahoo News Australia-nak.
A nő minden lehetséges eszközt bevet, hogy az üzenete célba érjen: „Megmutatok nekik egy részletet Jordan megemlékezéséről, és megkérem őket, hogy miközben nézik, képzeljék el, milyen lehet, ha az ő családjuk ugyanabban a szorult helyzetben lenne, mint amin az én családom [keresztülmegy]. De nagyjából végigvezetem őket ezen az egész gyászos utazáson, onnan, ahol kezdődött – az izgatott tinédzserként, aki épp az életét kezdte, egészen a szörnyű balesetig, egy ostoba döntés miatt, egy éjszaka” – tette hozzá az édesanya, aki mindezek ellenére még mindig nagyon szereti a fiát, és borzasztóan hiányzik neki, de amit tett, azt nem lehet megszépíteni.
„Vannak balesetek és vannak döntések. Jordan nem balesetet szenvedett azon az éjszakán. Az az áldozataival történt. Jordan döntött” – vélekedett Melissa, aki valószínűleg sosem fogja tudni túltenni magát ezen a traumán.
