Egy szíriai fogorvos, akit egy Down-szindrómás apa nevelt, azt mondja, ha tehetné sem választana soha más apát magának.
Jad Issa Down-szindrómában szenved, amely egy olyan genetikai betegség, amikor az illető személynek eggyel több kromoszómája van. A fejlődési és tanulási rendellenességekkel küzdő férfit azonban egyáltalán nem akadályozta betegsége abban, hogy csodálatos apa legyen.
A fia pedig hihetetlenül büszke Jadre, aki mindent megtett azért, hogy tanulhasson. Jad egy búzamalomban dolgozott, hogy el tudja tartani családját.
“Egész életemben ő volt a legnagyobb támaszom, amikor szükségem volt rá, mindig ott volt mellettem. Tanulmányaim során anyagilag, lelkileg és minden tekintetben ő volt a legnagyobb támogatóm” – mondta Sader.
Sader azt is elmondta, hogy nagyon szereti, amikor az apját bemutathatja valakinek, aki nem ismerte eddig.
“Látható a büszkeség és az öröm a szemében. Mintha azt mondaná: igen, Down-szindrómás vagyok, de felneveltem ezt az embert, és mindent megtettem, hogy orvos legyen, és segítsen másoknak.”
Sok Down-szindrómás betegnek nem lesz gyereke, míg mások úgy döntenek, hogy nem vállalják, de ez a csodálatos apa teljes életet él, és minden vágya az, hogy nagyszülő legyen.
Sader édesanyja nem szenved Down-szindrómában, de “ők ketten nagyon találnak egymással, egyszerűek, tele vannak szeretettel és gondoskodóak” – mondta Sader.
Egy olyan gyermek, akit egy Down-szindrómás apa nevel, sokkal együttérzőbb és kiegyensúlyozottabb, tisztában van vele, hogy mit szeretne elérni az életben, és kimért léptekkel halad előre.
„A társadalom elfogadja őt, szeretik és tisztelik, úgy bánnak vele, mint minden hétköznapi emberrel” – magyarázta Sader.
Nagyon sok nő, amikor megtudja, hogy a gyereke Down-szindrómás, inkább az abortuszt választja. De „ha a nagyanyámat meggyőzték volna erről a lehetőségről, most nem lennék itt” – mondta Sader.
A legjobb apák szeretetteljesek és támogatóak, apának lenni sokkal több annál, mint együtt focizni a gyerekkel, az egy élethosszig tartó küldetés, egy örömteli feladat.
