A fiatal nő tinédzser korában szembesült azzal, hogy alopecia areata nevű betegsége van, és az élete alaposan megváltozott. Amikor az első kopasz folttal szembesült a tarkóján, teljesen kétségbeesett, de azt gondolta, a stressz vagy a hormonok egyensúlyának felborulása okozza a problémát.
“Számomra az alopecia egy félelmetes, kiszámíthatatlan, de gyönyörű utazás volt. Ez egy olyan tapasztalat, amely megváltoztatta az életem és a szemléletmódom. Meg kellett tapasztalnom egy olyan részem elvesztését, amely nagyon fontos szerepet játszott eddig az életemben. A hajam elvesztése az egyik legnagyobb kihívás, amivel valaha találkoztam” – mesélte Sarah Broadhead.
A legnagyobb sokk akkor érte, amikor rájött, hogy ezen már nem változtatnak a hormonpótló gyógyszerek, szembe kell nézzen a dologgal, és el kell mondja a barátjának is, hiszen előbb-utóbb haj nélkül fogja látni.
“Megpróbáltam rejtegetni a kopasz foltot, olyan frizurákat próbáltam ki, amelyek eltakarják a hajhullást, műhajat viseltem, és hajnövesztő termékeket használtam. De sajnos semmi sem változtatott azon, ahogy magamról vagy a helyzetemről gondolkodtam. Elmentem egy bőrgyógyászhoz, és helyi szteroidos kezelést kaptam, amelytől egy kis időre megállt a hajhullásom, sőt, nőni kezdett vissza. Azt hittem ezzel vége a rémálomnak, de sajnos a dolog folytatódott” – mesélte Sarah Broadhead.
Hónapok alatt rohamosan hullani kezdett a haja, míg végül rájött, hogy nincs más megoldás, csak az, ha leborotválja az egészet, és megbarátkozik a helyzettel.
“Hónapok alatt odalett a hajam az egész önbizalmammal. Aludni sem bírtam, hisztérikus sírórohamaim voltak, egyedül az orvosokban bíztam, arra gondoltam, hogy hátha valamelyikük ismeri a csodagyógyszert. Azonban rá kellett jöjjek, hogy az autoimmun betegségemen semmi sem segít. Mentálisan, fizikailag és érzelmileg is kimerültem, azt akartam, hogy álljon meg a világ. Akkor éreztem, ha nem teszek valamit, ennél csak rosszabb lesz. Bezárkóztam a fürdőbe, és leborotváltam a maradék hajam, zokogtam, de minden egyes borotvahúzással egyre felszabadultabb lettem. Egyik percben boldog voltam, a másikban pedig a tükörbe se tudtam nézni.” – mesélt Sarah az átélt szenvedéséről.
Sarah egész életében önértékelési problémákkal küzdött, és az, hogy teljesen elvesztette a haját csak egy még nagyobb pofon volt az élettől. Nagyon nehezen tudta feldolgozni, míg végül egyik napról a másikra megváltozott az önmagához való hozzáállása, és megértette, hogy a haja vagy a kopaszsága nem egyenlő vele.
“Óriási érzelmi viharokat éltem meg, míg egyszercsak megtapasztaltam a bennem lévő erőt. Megéreztem, hogy kopasz nőként csodálattal néznek rám. Innentől kezdve könnyebb volt elfogadnom magam, büszke voltam, hogy ilyen vagyok” – mondta.
“Megtanultam, hogy függetlenül attól, hogy hogy nézek ki, az igazi értéket mégis az adja, hogy hogyan viszonyulok másokhoz” – foglalta össze életútja legnagyobb tanulságát Sarah.
