A nap minden órájában körbevesz téged az univerzum akarata. Ez dönt arról, hogy mikkel kell életed során szembesülj, mik történnek majd veled, ez felel az életedben történő jóért és rosszért egyaránt. Tudatosítanod kell, hogy többről van szó, mint egyszerű szituációkról, amikbe belekeveredsz. Hogy még érthetőbbé váljon, gondold végig ezt: az az akarat, amely fel akar emelni téged, először megmutatja milyen mélyponton lenni, azért, hogy érezd, hogy minden az univerzum akaratától függ. Nehéz időszak nélkül nincs megkönnyebbülés, vagy feloldozás.
Az univerzum akaratai nem „csak” ellened, vagy „csak” érted tesznek, működésük során az ellened és érted szinte egybefolyik. Ezért is olyan fontos, hogy a spirituális szemünk befogadó legyen, és megértse ezek összefüggéseit.
Ez a kettősség szükséges ahhoz, hogy fejlődni tudj. De arról se feledkezzünk meg, hogy te magad is rendelkezel saját és szabad akarattal, így következő lépésként arra kérlek, hogy képzeld el magad, amint egyik kezedet a magasba repítő akarat, míg a másikat a mélybehúzó akarat fogja.
Ott vagy a két véglet között, és hogy melyiknek hagyod, hogy elhúzzon, az már teljes mértékben a te döntésed!
Vegyünk példákat a mindennapi életből. Ne csapd be magad olyan kijelentésekkel, hogy „Nem az én döntésemből fakadóan lettem depressziós.” vagy „Félnem kell attól a helyzettől, vagy embertől”. Nem! Nem kell. Mindig megvan a választási lehetőséged arra, hogy a jobbikat válaszd.
Ezen felfedezések kezdeti időszakában viszont sokan abba a hibába esnek, hogy elfeledkeznek a belső megérzéseikről, és csak a két irányba húzó erőre fókuszálnak. Érezned kell a két ellentétes húzást is (mert ha csak egyet érzel, akkor az már rég magával is ragadott), de a saját megérzéseidet is helyezd előtérbe.
Sokan pánikba esnek, miután elemezgetni kezdik az életüket, mondván, hogy így az egész életük kuszább lett és darabjaira hullott. Nos ha valaki elér eddig a pontig, akkor már gratulálnunk kell, hiszen ez volt a cél. Ez azért nagyszerű, mert megláttad a másik irányt is, a felfele húzót, így most már tudod, hogy legközelebb dönthetsz emellett is.
A spirituális szemünk ezért kell nyitva legyen. A rohanó mindennapokban hajlamosak vagyunk nem észrevenni a különbséget a felemelő és a lehúzó dolgok között, és emiatt akár saját magunkat is elveszthetjük.
Ébernek kell lennünk ahhoz, hogy felismerjük a párban járó erőket és eldönthessük, melyiknek engedjük, hogy ereje legyen felettünk. Ha nehéz helyzetbe kerülsz csak tedd fel a kérdést „Kinek a kezében van a kezem?” és érezni fogod, hogy a jó úton lépkedsz-e. Lehet, hogy olykor legszívesebben meg sem akarnád tudni, de meg kell kérdezned, magadért! Járj nyitott szemmel és hagyd a felfele juttató energiáknak, hogy betöltsék az életed.
