HolotropikumCsodálatos felfedezés a testünket alkotó élő fényről

Csodálatos felfedezés a testünket alkotó élő fényről

Iratkozz fel hírlevelünkre, vagy kövess minket a Viberen, a Telegramon és a Google Hírek-en!

A tudás, miszerint az ember több mint maga a fizikai test, sokak számára még mindig elfogadhatatlan. Első ránézésre a test több millió sejt tökéletesen működő gépezete és a fizikai anyag valóságán túl semmilyen más dologgal nem hozható összefüggésbe. Azonban ahogy a tudomány lassan feszegetni kezdte határait és tágította látókörét egyre inkább nagyobb érdeklődést mutatott lényünk azon része iránt, amelyet eddig csak a vallás vagy a spirituális tanok ismertek.

feny

Egy lenyűgöző tanulmány kimutatta, hogy testünk több mint, az őt alkotó fizikai anyag összessége. Az élő biológiai rendszerek a biofotonok által folyamatosan kapcsolatban vannak és kommunikálnak. A biofotonok (görög eredetű szó bio-élet) egy olyan energia/információ, amelyet a biológiai rendszerek bocsájtanak ki, nem látható mivel ezerszer kisebb annál, mint amit szabad szemmel képesek vagyunk érzékelni. A tény, miszerint az összes élő létforma fényt tartalmaz és ezt használja úgy sejtszinten mint szubatomi szinten , még kevésbé ismert, de igen fontos jelenség.

Franz Anton Messmer már 1775-ben rájött, hogy létezik egy egységes erő, mely a világmindenségben irányítja az életet, azaz egy univerzális összeköttetés minden életforma között.

Az 1920-as években a szovjet származású Alexander Gurwitsch professzor bebizonyított a hogy a hagyma gyökerei az ultraibolya spektrumban lévő gyenge sugárzással kommunikálnak egymás között, befolyásolva kölcsönösen a sejtszaporodásukat. Megfigyeléseit pontosította és a hagymák közé helyezett optikai rács segítségével azt a következtetést vonta le, hogy a sugárzás, hullám természetű és információhordozó. Így a jelenséget mitogenetikus sugárzásnak nevezték el. Abban az időben ez a felfedezés annyira sokkolta a tudományos társaságokat, hogy a biológusok Gurwitschot sarlatánnak kiáltották ki, azonban 1928-ban Gábor Dénes és T. Reiters mérései bizonyítják Gurwitsch eredményeit.

A kutatások tovább folytatódtak Novosibirsk-ben a hatvanas-hetvenes években.

V. Kaznaceev és munkatársai olyan kísérletet végezték, ahol sejtkultúrákat helyeztek egymás mellé külön-külön kvarc üvegekben (ezek áteresztőek az ultraibolya sugárzás számára). Az egyik üvegben lévő sejtcsoportot megmérgezték, míg az ez mellett lévő üvegben egészséges sejtcsoportokat tettek. Azt tapasztalták, hogy egy idő múlva az egészséges sejtcsoportok is elkezdték a mérgezés tüneteit mutatni. Aztán a kísérletet megismételték hagyományos üveggel, amely nem áteresztő az UV sugárzás számára. Itt a kísérlet negatív eredményt mutatott, azaz az egészséges kultúrák nem betegedtek meg. Az azonnali következtetés az volt, hogy az élő biológiai rendszerek egyfajta sugárzással kommunikálnak egymás között, amely az ultraibolya tartományba esik. A felfedezés segített utat nyitni egy olyan biológia fele, amelyben a kvantumfizika már előkelő helyet foglal el.

1975-től közvetlenül is mérhetővé váltak a DNS által kibocsátott elektromágneses jelek, és a biofotonok.

Albert Popp és munkatársai valamint Wan Ho (1991), akik az élő szervezetek fénykibocsájtását illetve az embrió elektromágneses tevékenységét kutatták, bebizonyították, hogy az élő szervezet sejtjei képesek a fény(biofotonok) felvételére, raktározására és kisugárzására. A biofotonok biológiai folyamatokat irányítanak és ha a vezérlő rendszer meghibásodik, akkor az egész szervezet egyensúlyát veszti. A betegség okait kutatva, Ők arra a  következtetésre jutottak , hogy a sejtek működése nagymértékben a szervezet fényháztartásával függ össze.

Mérésekből kitűnt, hogy a DNS spirál tárolja a fotonokat, és ezek kibocsátásával a sejtplazmát és a környező sejteket utasításokkal látja el. A tárolt fotonok száma, alapvetően meghatározza a sejtek, anyagcserét, szaporodást.

A biofotonok általi kommunikáció jelen van nemcsak a növények, hanem az állatok között is. Többek között a denevéreket is tanulmányozták ilyen szempontból és arra a következtetésekre jutottak, hogy amikor a denevérek több mint 1 percig rajban repülnek akkor egy bizonyos ritmusban, koerensen fényjeleket bocsájtanak ki. Ennek a koerenciának a segítségével irányítják a közös repülést és működnek együtt a rajon belül. Az adatokat precíz és érzékeny mérőműszerek segítségével végezték.

Ezektől a felfedezésektől addig a tényig, hogy maga az emberi lény is önmaga egy fényforrás és fényháztartással rendelkezik, amely folyamatos kölcsönhatásban van a környezettel már csak egy lépés volt. A tudósok már tudják hogy testük valójában egy csodálatos test, amely fényt bocsájt ki, de még mindig marad rengetek felfedezni való létünkkel és lényünkkel kapcsolatban a tudomány számára. Így lesz a fizikai testből a biofotonok által egy olyan komplex információhordozó létforma, amelyet eddig nem önmagunkkal, hanem a tudományos-fantasztikus filmek egyes figuráival azonosítottunk.

Legfrissebb

Hirdetés

Aktuális kedvencek

Ez is tetszeni fog

Kapcsolódó cikkek