Azt mondják, amíg élünk, remélünk, és nincs is ezzel bajom, de én a fordítottjában is hiszek. Amíg remélünk, élünk.
Stephen King

remeny-noveny

Kedves olvasó, egyre finomabb és életigénlőbb megtapasztalásokra buzdítanak a következő bejegyzések, hiszen ha eddig végigjártad a lelkigyakorlatok minden állomását, akkor már lelked felszabadult sok olyan régi tehertől, amelyet eddig magába hordott. Csak így élheti meg igazán az ember a hit egyik titkos összetevőjét a Reményt.

Egy élettörténetet mesélek el, amely nemrég történt meg környezetünkben, és amely bízom benne, hogy téged is kedves olvasóm arra sarkall majd, hogy megtaláld a remény forrását, még akkor is ha most úgy érzed, hogy elvették tőled, vagy már erőd sincs remélni.

Egy agydaganat műtét után a páciens elveszítette beszédkészségét és jobb oldali végtagjaira teljes mértékben lebénult. A kétségbeesett család minden erőfeszítést megtett, ahhoz hogy a beteg édesanya állapota javuljon. Elvitték kivizsgálásokra és szakemberekhez, akik nem bíztatták sok javulással. Sőt egyik orvos, aki épp arra lett volna hivatott, hogy segítse a beteget, hogy a bénult végtagjainak az egészségét helyrehozzák így nyilatkozott a család azon kérdésére hogy miben lehet segíteni:

“Mit akarnak, ég a ház, és azt akarják hogy mossuk az ablakot?”

Mire a férj így válaszolt:

„Ha még egyetlen egy ablak is megmaradt, igen, akkor azt megtisztítjuk!”

Ha elveszed egy betegtől a reményt, elvettél mindent, belerántod a betegségtudat végtelen mocsarába.
Ha meg visszaadod a reményt akkor visszakapta a hitét és az egészségtudatát is.

A mi történetünk hála a Jó Égnek, nem ért véget itt.

A család, mivel közben komoly anyagi nehézségekkel küszködött a Facebookon kért segítséget. Egy gyógyító csoport tagjai felfigyeltek és elhívták egy alternatív gyógyászati kezelés kipróbálására (Reiki energetikai kezelés).
Szelíden megfogták a kezét és az egyik terapeuta azt kérdezte:

„Megigéri önmagának hogy azon az ajtón, amelyen most tolókocsival jött be hamarosan két lábon sétál be?”
A nő válasza az volt: Igen, nem is egy szó volt ez, hiszen még a műtét utáni beszédzavar mindig jelen volt, hanem csak egy alázatos fejbólintás.

És itt kezdődött valahol az a csoda, ami valójában a remény által és a feltétel nélküli szeretet által elkezdődött.
Pár kezelés után a páciens nehezen, de tagoltan beszélt, és közel egy hónap után elkezdett visszajönni az érzés a végtagjaiba. Mára segítséggel de jár és apró lépésekkel, de biztosan halad a gyógyulás felé vezető úton.
Kedves olvasó, találd meg a remény forrását a lelked legmélyén és ha egy lehetőséged van ajándékozz reményt másoknak is.

Sokan mondhatnák, hogy reményt adni puszta illuzíó, azonban aki megtapasztalta az jól tudja, hogy valójában nem más mint a hit egyik édestestvére…

Reményteli napokat és jó lelkigyakorlatot.

Váljék egészségedre!

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.