Azért írom ezt a levelet, mert hálával tartozom nektek azért, hogy megváltoztattatok, és ma már nem vagyok egyike azon szörnyű anyukáknak, akik ti vagytok. Köszönöm nektek, hogy ma már más ember lettem, és nem aggódom annyit, mint előtte.
Amíg ti, tökéletes anyukák különböző tanácsokkal láttatok el a helyes szoptatást illetően, én nyugodtan cumisüvegből tápláltam a gyerekeimet, akik szépen és egészségesen fejlődtek.
Láttatok akkor is, mikor a parkban a gyerekeim játszadoztak, én meg a telefonomon olvastam egy cikket. Valamelyik közületek le is fotózott, és kitett a Facebookra, mint elrettentő anyai példa. Nem számít az igaz, hogy két és félórát ültem egyedül a padon, és ez idő alatt 10 percet olvasással töltöttem? Ez ugye veletek sosem fordult elő, ugye ettől szörnyű anya vagyok? Hagyjuk már!
Felhúztátok az orrotok, mikor kekszet mertem adni a gyereknek, és kiselőadást tartottatok a gyerekek megfelelő táplálásáról, az organikus ételek jótékony hatásairól.
Azt is kijelentettétek, hogy a gyerekeknek nem szabad egy óránál többet a tévé előtt ülniük, és az is hallatlan, ha egymás után két részt néznek meg kedvenc állatos sorozatukból. Mintha a ti gyerekeitek nem ezt tennék, mintha már 3 évesen Dosztojevszkij-t olvasnának, és közben meg folyékonyan beszélnek legalább egy idegen nyelvet.
A ti szemetekben én rossz anya és rossz szülő vagyok, mert nem kérek segítséget senkitől, igyekszem a legjobb tudásom szerint nevelni a gyerekeimet, ami működik is, hiszen szót fogadnak nekem, de imádnak játszani, új dolgokat felfedezni és teljesen egészségesek. És mégis úgy gondoljátok, hogy ti jobbak vagytok, mint én. Nem, ez nem igaz! De köszönöm, hogy a sok okoskodásotok rádöbbentett arra, hogy én igenis jó anya vagyok!
Őszinte üdvözlettel,
Egy nem tökéletes, de jó anya
