Az auschwitzi koncentrációs tábor falai között dr. Mengele borzalmasan kegyetlen orvosi kísérletek sorozatát végezte ikerpárokon. A „halál angyalának” is nevezett kegyetlen orvos kezei alatt mintegy 1500 ikerpár – 3000 gyerek – szenvedett, akiknek vegyi anyagokat fecskendeztek a szemükbe, azzal a céllal, hogy megváltoztassák az íriszük színét, vért vettek tőlük, különböző halálos baktériumokat tartalmazó injekciókat adtak be nekik, vagy éppen eltávolították bizonyos szerveiket. A kegyetlen kísérleteket csak kevesen élték túl, köztük egy erdélyi ikerpár, Eva és Miriam Mozes, akik 1944. és 1945. között, 9 hónapon át voltak a haláltáborban.
Eva és Miriam 1934. január 31-én születtek a Szilágy megyei Porc (Porţ) nevű településen. Alexander és Jaffa Mozesnek négy lánya született – Edit, Aliz és az ikrek, Eva és Miriam. A csendes vidéki élet azonban nem sokáig tartott, mindennapi életüket beárnyékolta a nácik hatalomra kerülése Németországban és a zsidókkal szembeni előítéletek, amelyekkel szinte naponta szembesültek.
Amikor Eva és Miriam hatévesek voltak, a magyar nácik elfoglalták azt a falut, ahol az övék volt az egyetlen zsidó család. 1944 márciusában a családot elhurcolták a szilágysomlyói gettóba, majd néhány hét múlva az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták őket. 70 órán át utaztak egy vagonba zárva, víz és élelem nélkül, mire megérkeztek az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborba.
Eva így emlékezett vissza azokra a pillanatokra, amikor elérték a végállomást: „Amikor a vagon ajtaja kinyílt, hallottam, ahogy egy SS tiszt azt kiabálja: Schnell! Schnell!, és mindenkit leparancsolt a vonatról. Anyám kézen fogta Miriámot és engem. Mindig megpróbált megvédeni minket, mert mi voltunk a legkisebbek.
Minden nagyon gyorsan történt, és amikor körülnéztem, láttam, hogy apám és a két nővérem eltűntek mellőlünk. Miközben anyám kezét szorongattam, egy SS tiszt lépett oda hozzánk, és azt kiabálta: Ikrek! Ikrek! Megállt, hogy alaposabban szemügyre vegyen bennünket. Miriam és én nagyon hasonlítottunk egymásra. „Ikrek?” – kérdezte anyámtól, mire ő azt kérdezte, ez vajon jót jelent-e. A tiszt helyeslően bólintott, mire anyám mondta, hogy ikrek vagyunk.
Amint az SS tiszt megbizonyosodott róla, hogy ikrek vagyunk, minden figyelmeztetés vagy magyarázat nélkül elvittek minket anyánk mellől. Hiába kiabáltunk. Emlékszem, hogy visszanéztem, és láttam anyámat, amint kétségbeesetten, kitárt karokkal állt, miközben egy katona elvezetett bennünket. Ekkor láttam őt utoljára.”
A Mengele alatt átélt szenvedések
Az auschwitzi laktanyában sötét jövő várt rájuk, és az, ami ott történt velük, az egész további életükre hatással volt.
„Amikor először mentem a gyermeklaktanya végén található latrinát használni, több gyerek holttestét vettem észre a földön. Azt hiszem, ez a kép örökre az emlékezetembe vésődött. Ott ígéretet tettem – megesküdtem, hogy Miriam és én nem kerülünk arra a koszos padlóra.” – mesélte Eva.
Eva és Miriam számos brutális műtéten és kísérleten estek át Mengele vezetése alatt. Eva így emlékezett vissza az egyik kísérletre: „Öt injekciót kaptam. Aznap este nagyon magas lázam volt. Remegtem. A karom és a lábam hatalmasra duzzadt. Másnap reggel megérkezett Mengele, Dr. Konig és három másik orvos. Megnézték a lázlapot, és Dr. Mengele nevetve azt mondta: – Kár, hogy ilyen fiatal. Már csak két hete van hátra.”
Eva azonban a várakozásokkal szemben mégis túlélte valahogy. Egy cigány ikerpárra is emlékezett, akiket Mengele összevarrt a hátuknál, mert sziámi ikreket akart létrehozni mesterségesen. A gyerekek éjjel-nappal üvöltöttek, míg végül üszkösödés miatt 3 hét múlva meghaltak.
Élet Auschwitz után
1945. január 27-én, négy nappal azelőtt, hogy a két lány betöltötte volna a 11 évet, az auschwitzi tábort felszabadította a szovjet hadsereg. Eva és Miriam ezután szerepeltek egy szovjet filmben, amely a holokauszt borzalmait mutatta be, bár a film nem volt tökéletesen hiteles. „Mengele ikrei” voltak az orvos kedvenc kísérleti alanyai, ezért az ikrek soha nem viseltek csíkos egyenruhát, és bizonyos értelemben „különleges bánásmódban” részesültek, a többiektől külön laktanyában tartották őket, és több ételt kaptak.
A táborban töltött kilenc hónap után Eva és Miriam hazatértek, de nem maradtak a szülői házban, mivel a családban ők voltak az egyedüli túlélők. Egy rövid ideig Kolozsváron éltek egy távoli rokonukkal, de 1950-ben Izraelbe mentek, ahol egy kibucban (kollektív település) kezdtek új életet. 1952-ben bevonultak az izraeli hadseregbe, Eva közben műszaki rajzot tanult, Miriam pedig ápolónőnek tanult. Eva feleségül ment egy amerikai turistához, Michael Korhoz, aki szintén a holokauszt túlélője volt, és férjével az Amerikai Egyesült Államokba, Indianába költözött.
Dr. Mengele kísérleteinek hatásai azonban egész életükben végigkövette az ikreket. Eva többször is elvetélt (végül két gyereke született), tuberkulózist kapott, fia pedig rákos volt. Miriam egész életében veseproblémákkal küzdött, egy ponton megkapta Eva fél veséjét, és 1993-ban, a rák egy ritka formájában halt meg. Eva Mozes Kor 2019-ben, 85 éves korában hunyt el.
