A tökéletlenség jelen van mindannyiunk lényében, ezért aztán amilyen könnyedén okozhatunk örömet mások számára, pont olyan hamar megbánthatjuk a környezetünkben lévőket. És nem számít mennyire jószívűek vagyunk, elkerülhetetlenül találjuk magunkat olyan helyzetekben, amelyek fájdalmas érzéseket és megtört szívet eredményez.
Megtörténik, hogy elárulnak szeretteink, a közeli barátok, néha akár a családtagok is. És van, hogy néha mi okozunk valaki más számára fájdalmat. Mindezek elkerülhetetlenek életünk folyamán. De mindenre van megoldás.
Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy hatalmas fájdalmat és keserűséget tapasztalunk valaki iránt, az utolsó dolog, amire gondolunk a pillanat hevében, az, hogy megbocsátunk az adott embernek. Ilyenkor úgy gondolkodunk, hogy az adott személy nem érdemel megbocsátást, mivel nem fog bűntudatot érezni és azt fogja gondolni rólunk, hogy gyengék vagyunk. De valójában ezekkel a gondolatok csak a boldogságtól és a nyugalomtól fosszuk meg önmagunkat.
Mindannyian emberek vagyunk, ennélfogva tökéletlenek. Mindannyian ártunk, és mindannyiunknak okoznak fájdalmat. Nem számít, ki okozza és ki érzi a fájdalmat, mert valamilyen szinten mindannyian hibázunk. És mindannyian megérdemeljük, hogy megbocsájtást nyerjünk.
Sőt, mindannyian megérdemeljük a boldogságot. Mert amikor úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, ez nem az adott személynek, hanem önmagunknak szól. Nem érdemeljük meg, hogy elégedetten és boldogan élhessünk? Dehogy nem, és ezért kell megbocsátanunk!
A megbocsátás azonban nem azt jelenti, hogy elfelejtjük. Ha úgy döntünk, hogy megbocsátunk valakinek, ezzel még nem mentesítjük őt a bűntudat alól. Amikor megbocsájtottunk valakinek, akkor valójában tisztában vagyunk azzal, hogy elárultak bennünket, de nem engedhetjük, hogy ez befolyásolja a lelkünket és az elménket.
A megbocsátás olyan cselekedet, amely megszabadítja a testünket a fizikai, mentális és érzelmi szenvedésektől. Nem fontos számunkra, hogy megszabadulhassunk a minket fojtó keserűségtől? Dehogy nem, csak bocsájtsunk meg!
A megbocsátáshoz nincs szükség, hogy az adott személy bocsánatot kérjen tőlünk. Előfordulhat ugyanis, hogy az illető személy bocsánatot kér tőlünk, de mi nem állunk készen arra, hogy azonnal megtegyük ezt. De ha békét és nyugalmat szeretnénk találni, akkor bocsájtsunk meg.
A megbocsátás olyan választás, amelyet bármikor szabadon megtehetünk. Ez szinte az egyetlen dolog, amelyet ellenőrizhetünk. Nem kényszeríthetünk senkit arra, hogy megváltoztasson, vagy, hogy bizonyos módon viselkedjen. Nem tudod ellenőrzésünk alatt tartani azt, hogy ki és miért bánt meg bennünket. De ellenőrizhetjük az erre adott saját válaszreakciónkat. Választhatjuk azt, hogy boldogan, elégedetten és önmagunkkal harmóniában élve töltjük az életünket és úgy döntünk, hogy megbocsátunk. Ez egy olyan cselekedet, amely bátorságot és erőt mutat. Csodálatos az a képesség, hogy úgy döntünk, hogy legyőzzük a fájdalmat, a saját magunk nyugalma érdekében.
A megbocsátás nehéz. Néha lehetetlennek is tűnhet. De mindig emlékezzünk arra, hogy az életünk sokkal többet ér, mint az a keserűség és fájdalom, amelyet a szívünkben viselünk. És a szabad lehetőségetek a mi kezünkben van. Tehát ha megtaláljuk az erőt és bátorságot, bocsájtsunk meg. Mindig bocsájtsunk meg!