Az édesanya egy kép kíséretében osztotta meg a történetét, ami bemutatta, milyen állapotban volt a lakása, miután egy veszekedés után a kisfia összetört egy tükröt.
„A dühös fiam tette ezt” – írta. „Elállt a lélegzetem, amikor a fiam berontott a fürdőszobába, frusztráltan, dühösen, az ő szempontjából nagyon is jogosan. És amikor úgy döntött, hogy becsapja a fürdőszoba ajtaját, az ajtóra szerelt nehéz tükör kicsúszott a fémkeretből, ami tartotta, és a padlóra esett – millió apró üvegdarab verte vissza a délutáni napfényt” – folyatta az édesanya.
Ezután vett egy nagy levegőt, és először felmérte a kárt, kitette a kutyát az udvarra, a macskát pedig levitte a pincébe, hogy ne vágják meg magukat az üvegcserepekkel. Majd ő maga is kiment az udvarra, hogy egy kicsit megnyugodjon, és feldolgozza a történteket.
„Elképesztő, mennyire egyedül tudod érezni magadat egyedülálló szülőként az ilyen pillanatokban. Ráébredtem, mennyire félek, és milyen csalódott vagyok” – mesélte.
Miközben azonban azon gondolkodott, mit ronthatott el szülőként, és hogy változott meg így az ő kisfia, meghallotta, hogy a gyerek is sír a fürdőszobában. „Fájt a lelke. Erre ő sem számított” – magyarázta.
Megértette, hogy édesanyaként az a feladata, hogy segítsen a fiának feldolgozni a történteket, és ott legyen mellette azokban a pillanatokban, bármilyen nehéz is legyen.
„Vegyél egy nagy levegőt. Annak a kicsi, törékeny léleknek most szüksége van rád. Arra van szüksége, hogy a legjobb formádat hozd. A legnagyobb együttérzésedre, a legszelídebb és legszilárdabb anyai szeretetedre és a megnyugtatásodra van szüksége” – gondolta.
Bement a házba, óvatosan átlépett a törött üvegdarabokon, és közben látta, ahogy a kisfia résnyire nyitja a fürdőszoba ajtaját, könnyes szemmel, aggódó arccal néz rá, és azt mondja: „Mama, soha többé nem csinálok ilyet, nagyon sajnálom.”
Az édesanyát meghatotta a bocsánatkérés és a bizonytalanság, amit kisfia arcán látott, átölelte, és ő maga is sírva fakadt, miközben próbálta megvigasztalni a gyereket.
„Öleld szorosan magadhoz. Vedd észre, mennyire vágyik rá, hogy szeresd. Hogy megnyugtasd. Vedd észre, milyen kicsi még. Milyen törékeny a lelke” – írta a nő bejegyzésében, tanácsot adva más szülőknek is a saját példájával.
Miután sikerült nagyjából megnyugtatnia a gyereket, elmagyarázta neki, hogy működik a harag. „A harag igazán erős érzés. Jogod van a haragodhoz. A harag forrón éget. Megtisztíthat. De el is pusztíthat” – magyarázta.
Aztán így folytatta: „Van jobb módja is annak, hogy kimutasd az ilyen nagy és erős érzéseket. Majd együtt dolgozunk rajta… holnap. Itt vagyok, hogy segítsek neked. Biztonságban vagy. Soha nem vagy egyedül a haragoddal. Soha nem vagy egyedül a félelmeiddel.” Majd miután biztosította a fiát a támogatásáról, közösen feltakarítottak.
„A dolgok néha eltörnek. Néha mi magunk törjük el azokat. De nem maga a törés a lényeg, még csak nem is a hogyan vagy a miért. Az számít, hogyan reagálunk, amikor valami eltörik” – írta az édesanya.
Figyelmeztetett, hogy nem szabad hagyni elmérgesedni a helyzetet, nem szabad hibáztatni, bűntudatot kelteni és büntetni. Ehelyett mindig szeretettel, együttérzéssel kell válaszolnunk, és a gyerekeinknek is ezt kell megtanítanunk.
„Tanítsd meg. Mutasd ki. Élj eszerint. Ez a szeretetet” – zárta történetét a nő.
