Amerikai kutatók szerint a halálközeli állapotban többek által megtapasztalt fényélményt az agy elektromos aktivitásának átmeneti növekedése válthatja ki a szív leállása után.
A Michigani Egyetem kutatói patkányokon figyelték meg az agyhalál pillanatait neurofiziológiai szempontból. A vizsgálat során kilenc patkány agyi tevékenységét figyelték EEG-vel, amely kimutatta, hogy az utolsó szívdobbanást követő 30 másodpercben jelentősen megnőtt az összehangolt agyi aktivitás. Ez a tudatánál lévő és felfokozottan működő agyra utal, amely aktívabb, mint a normál ébrenléti állapotban.
Kiváltképp a magas frekvenciájú agyhullámok (gamma-rezgések) voltak aktívak, amelyek az emberek esetében információkat kapcsolnak össze az agy különböző részeiből. Valamennyi patkány esetében hasonló agygörbét rögzítettek, ez pedig a jelenség általánosságát támasztja alá. Jason Braithwaite, a Birminghami Egyetem kutatója szerint rendkívüli körülmények között az agy hiperaktívvá válthat.
A halálközeli állapotból visszatérők mintegy egyötöde „túlvilági élményről” számol be. Fő jellemzői a fehér fény, az élet lepergése, vagy a testen kívüli élmény.
