Egy fiatal anyának az ápolók azt mondták, hogy a fia születésekor meghalt, de a nő 40 évvel később levelet kapott tőle.
Az Új-Zélandi Diane Sheehan 21 éves hajadon volt, amikor 1976 szeptemberében egy ausztrál kórházban életet adott a gyerekének. A szülésznők azonban szinte azonnal elvitték az újszülöttet, anélkül, hogy megengedték volna neki, hogy a karjában tartsa, és még azt sem árulták el neki, hogy fia született, és azt mondták neki, hogy a baba meghalt.
„A kórházban mindenki szemében én egy szégyen voltam, és a kisbabám halála csak a szörnyű bűnöm méltó büntetése volt” – idézte fel Diane. Csakhogy a fia életben volt, és a papírok, amiket aláírattak vele, örökbefogadási papírok voltak.
42 évvel később, 2018-ban tudta meg az igazságot, amikor fia, Simon e-mailben vette fel vele a kapcsolatot. Csatolt néhány fényképet magáról és lányáról, aki rendkívüli módon hasonlított Diane-re. „Őszintén szólva úgy éreztem, mintha a gyerekkori önmagamról készült képet nézném” – mondta Diane.
„Abban a pillanatban az egész világom a feje tetejére állt. Negyvenkét évvel azután, hogy a kórházból csak egy összetört szívvel és eltemetett traumával távoztam, végre úton voltam, hogy megismerjem a sokkoló igazságot” – tette hozzá.
A második világháborútól az 1970-es évekig Ausztráliában a hajason anyákat rendszeresen megtévesztették vagy megfenyegették, hogy mondjanak le a gyerekeikről. Az 1960-as években az így örökbeadott gyerekek aránya – az anyák beleegyezésével, vagy anélkül – elérte a 60%-ot. Diane-nek fogalma sem volt róla, hogy a fiát örökbe adták.
A kényszeradoptálás áldozatait támogató csoport, a Wattle Place szerint egyes tisztviselők még odáig is elmentek, hogy beleegyezési dokumentumokat is hamisítottak, hogy elvehessék a hajadon anyák gyermekeit.
„Az én esetemben a hatóságok még egy lépéssel tovább mentek, és azt hazudták nekem, hogy a kisbabám meghalt, így nem is volt lehetőségem tiltakozni.
Természetesen nem léteznek statisztikák arról, hogy hány szegény fiatal lány esett áldozatul ennek a különösen kegyetlen bűncselekménynek.
Ha ők is, mint én, titokban tartották a terhességüket, akkor valószínűleg több százan haltak meg anélkül, hogy tudták volna, hogy a gyermekük életben maradt” – mondta Diane.
Diane, aki 63 éves volt, amikor fia felvette vele a kapcsolatot, elmondta, hogy 20 évesen Kanadába költözött, hogy au pairként dolgozzon. Ott találkozott Jasonnel, egy farmerrel, a fia édesapjával.
„Természetesen, amikor elkezdtünk szeretkezni, nem használtunk fogamzásgátlót. Teljesen naiv és reménytelenül szerelmes voltam, egyszerűen nem jutott eszembe” – mondta.
Később elvesztette az állását, ezért Sydneybe költözött, hogy egy lovas farmon dolgozzon.
Nem sokkal később rájött, hogy teherbe esett. „Annyira szégyelltem magam, hogy senkinek sem mertem elmondani – sem a családomnak, sem Jasonnek” – mesélte.
Amikor egy éjszaka megkezdődtek a fájások, megkérte munkaadóját, Alice-t, hogy vigye el egy helyi orvoshoz, mert „hasfájása” van. Amikor Alice megértette, hogy mi történik valójában, nagyon dühös lett. „Még a kórházba sem volt hajlandó velem jönni. Ugyanez a hozzáállás fogadott a szülészeten is, ahol egy pillantás a gyűrű nélküli bal kezemre elég volt ahhoz, hogy a kórházi személyzet megértse, mi a helyzet” – idézte fel.
A szülés után azonnal elválasztották újszülött fiától. „A következő dolog, amire emlékszem, hogy néhány papírt nyomtak a kezembe, és egy hideg hang azt mondta, hogy nem mehetek el, amíg alá nem írom a kórházi papírokat. Mint egy robot, megtettem, amit mondtak” – magyarázta.
Diane, aki később, 1987-ben férjhez ment és három gyermeke született, elmondta, hogy 2018-ban, egy vacsora közben kapott egy e-mailt Simontól.
Azt írta, hogy a születésekor örökbe fogadták, és egy DNS-teszt és egy gyors Google-keresés segítségével megtalálta a biológiai anyját.
Simon azután kereste meg Diane-t, miután ő is szülő lett, és sem ő, sem az örökbefogadó szülei nem tudták, hogy kényszerű örökbefogadásról volt szó.
Sok hasonló helyzetbe került gyerek évtizedekig nem tudta az igazságot, mivel „zárt örökbefogadásokról” volt szó, ami azt jelentette, hogy az eredeti születési anyakönyvi kivonat, ha kiállították, lezárták.
„Nem tudtam levenni róla a szemem, nem tudtam elhinni, hogy átnyúlhatok az asztalon és megérinthetem. Lehetetlennek tűnt, mégis csodálatos volt” – mondta Diane a fiával való találkozásról. Két nappal később elmondta a hírt a családjának is.
„Leírhatatlan volt a megkönnyebbülésem; évtizedek óta először mosollyal az arcomon aludtam el. Csak ezután jöttem rá, milyen súlyos teher nehezedett rám ennyi éven át” – tette hozzá a nő.
Diane később megtudta, hogy a kórházat évekkel ezelőtt lebontották, és az iratokat megsemmisítették, ezért úgy döntött, hogy nem indít jogi eljárást.
