Alves dos Reis 1896. szeptember 8-án született, a portugáliai Lisszabonban. Első osztályú csaló lett belőle, akinek 1925-ben sikerült végrehajtania a történelem egyik legnagyobb pénzügyi csalását, ami a portugál bankjegyválság néven vált ismertté, és majdnem csődbe juttatta az országot.
Alves dos Reis szerény anyagi háttérrel bíró családból származott, az apja temetkezési vállalkozó volt, de csődbe ment. A fiatal Alvesnek azonban nagy álmai voltak, és eredetileg mérnök szeretett volna lenni. Be is iratkozott az egyetemre, de végül még az első évet sem fejezte be, miután szerelmes lett, és megnősült.
Felesége, Maria Luísa Jacobetti de Azevedo gazdag családból származott, és ez komoly nézeteltérésekhez vezetett, mivel a nő szülei nem fogadták jól a szegény férjet. Ezért Reis 1916-ban elhatározta, hogy Angolába költözik, ami akkoriban portugál gyarmat volt, és ott meggazdagszik.
Még mielőtt Angolába ment volna, egyetemi diplomát hamisított magának, méghozzá a nagy hírnevű Oxfordi Egyetemről, csakhogy annak soha nem létezett Mérnöki Politechnikuma, ahol Reis állítása szerint végzett, és ahol állítólag számos mérnöki és természettudományos ismeretet elsajátított. Így nem volt nehéz munkát találnia közalkalmazottként.
Az Ambaca üzlet
Az Ambaca egy Angolában működő vasúttársaság volt, ami éppen pénzügyi válságba került, amikor Reis megérkezett az országba. Felfedezte, hogy a portugál kormány 100 ezer dollárt adott kölcsön a cég kincstárának, hogy megmentse azt. Ekkor csekkeket hamisított egy New York-i bankszámláról, és ezekből megvásárolta a céget. Amíg a csekkeket hajóval elküldték (az út körülbelül két hétig tartott), átutalta a cég pénztárában levő pénzt a saját bankszámlájára, és ezzel fedezte a hamis csekkeket.
Visszatért Portugáliába, és a megmaradt pénzből megpróbálta megvásárolni az Angolai Bányászati Társaságot, de lebukott, és 1924-ben letartóztatták Portóban. Mindössze 54 nap után, augusztus 27-én azonban szabadon is engedték egy eljárási hiba következtében. Reis ezután azt híresztelte, hogy összeesküvés áldozata lett, és ezért tartóztatták le. De az alatt a két hónap alatt, amit börtönben töltött, nem tétlenkedett, és előállt minden idők egyik legnagyobb pénzügyi csalásának tervével.
A portugál jegybank átverése és a portugál bankjegyválság
Reis a börtönben tanulmányozta a pénzkibocsátásért felelős, részben magántulajdonban lévő portugál jegybank monetáris műveleteit. Portugália hivatalos pénzneme akkoriban (1911-től egészen 2002-ig, az euró bevezetéséig) az escudo volt, és Reis elhatározta, hogy elkezdi meghamisítani a portugál escudót, méghozzá olyan módszerrel, amivel a hamis pénz gyakorlatilag megkülönböztethetetlen lesz az igazitól.
Arra is rájött, hogy a bank nem rendelkezik hatékony rendszerrel a bankjegyek sorozat számának ellenőrzésére, ezért tulajdonképpen nem volt akadálya annak, hogy azonos sorszámú bankjegyek legyenek forgalomban. Azt is kiszámolta, pontosan mennyi hamis escudót hozhatna forgalomba úgy, hogy ne keltsen gyanút.
Amint kiszabadult a börtönből, hozzá is látott terve megvalósításához, amit a siker érdekében több szakaszra bontott.
1. A bankjegyek nyomtatása úgy, hogy azok ne legyenek megkülönböztethetők az eredetitől
Reis három cinkostársat választott a nagyszabású terv megvalósításához. Társai, Karel Marang holland kereskedő, Adolph Hennies német kereskedő és José Bandeira (António Bandeira, Portugália hollandiai nagykövetének testvére) később azt állították, nem tudtak róla, hogy csalásban segédkeztek. Reis ugyanis meghatalmazást hamisított magának, amivel megkereste a bankjegyek tényleges előállításáért felelős angol céget, a Waterlow and Sonst, és nyomtatási megbízást adott annak a portugál jegybank nevében.
Egy bankárszövetség képviselőjének adta ki magát, és azt mondta, a portugál nemzeti bankkal titokban az angolai gazdaság megmentésén dolgoznak – ezért van szükségük a megrendelt bankjegyekre. Az angolai és portugál bankjegyek teljesen egyformák voltak, az egyetlen különbség csak abban állt, hogy a gyarmatnak szánt bankjegyekre Angola nevét nyomtatták. Reis meghamisított egy szerződést és egy levelet a portugál jegybank elnökének nevében, ami felhatalmazást adott a különleges bankjegyek kinyomtatására a „titkos projekthez”.
Egyik bűntársa, José Bandeira még ajánlólevelet is szerzett testvérétől, Antonio Bandeira nagykövettől, és Karel Marang elutazott Londonba, hogy találkozzon sir William Waterlow-val, a Waterlow and Sons cég igazgatójával.
A hamis válaszlevél
Sir William Waterlow elvállalta a megbízatást, de mivel óvatos ember volt, előbb levelet akart küldeni a portugál jegybank elnökének, hogy megbizonyosodjon a megrendelés hitelességéről. Karel Marang azonban meggyőzte, hogy Antonio Bandeira nagyköveten keresztül küldje el a levelet, hogy titokban tartsák a projektet. A levél így természetesen Reis kezébe jutott, aki meghamisította a választ, és ezzel megnyugtatta Waterlow-t.
1925. február 10-én Karel Marang és Adolph Hennies begyűjtötték az első adag 500 escudós bankjegyet. Augusztusban összegyűjtötték a második, majd szeptemberben a harmadik adagot is. A Reis vezette banda összesen 580 ezer 500 escudós bankjegyet gyűjtött össze.
2. A pénz forgalomba hozatala
A hamisítók általában pitiáner bűnözők segítségével hozzák forgalomba a hamisított pénzt. Alves dos Reisnek azonban más terve volt, mivel ez a módszer túl sok időbe került volna. Ezért saját bankot alapított, Banco Angola e Metropole néven, és szokatlanul kedvező hitelek formájában elkezdték szétszórni a hamis bankjegyeket.
Egy banki tisztviselő ugyan gyanakodni kezdett, és elküldött ellenőrzésre egy bankjegyet, de az minden biztonsági teszten átment.
3. A figyelem elterelése: Alves dos Reis a bankár
A saját bank alapítása nagyszerű módszer volt arra, hogy forgalomba hozza a pénzt, Reis végső célja pedig az volt, hogy felvásárolja a portugál jegybank egy részét, ami akkoriban magántulajdonban volt. Ezzel a lépéssel akarta végképp biztosítani a sikert – hiszen ha ő lett volna a többségi tulajdonosa, szőnyeg alá söpörhette volna az egész ügyet, és elérhette volna, hogy ne létezzenek bizonyítékok a csalásra. Tervének ezt a részét azonban már nem tudta megvalósítani.
Reis több tízmillió dollár értékben pumpált hamis pénzt a gazdaságba, ami a portugál GDP körülbelül 1%-át tette ki. Úgy tűnt, hogy a portugál és angolai gazdaság virágzik, az escudo pedig folyamatosan erősödött az angol fonthoz képest. Miközben a legtöbb baknak anyagi gondjai voltak, a Banco Angola e Metropole nyereséges volt, és Reis egyre jobban meggazdagodott.
Alves dos Reis elfogása
A siker azonban természetesen felkelti az emberek figyelmét, és ez Reis esetében sem volt másképp. Egy Alfredo de Silva nevű üzletember, aki nagy ellenfelet látott Reisben, az O Seculo lap újságíróinak segítségével nyomozást indított az ügyben, és végül fény derült minden idők egyik legnagyobb pénzügyi csalására. Reist letartóztatták, és 20 év börtönbüntetést kapott.
Adolph Hennies Németországba menekült, de végül elfogták, és néhány évet ő is börtönben töltött. Marang 11 hónap szabadságvesztést kapott, José Bandeira pedig néhány évvel Reis előtt szabadult a börtönből. Sir William Waterlow elveszítette cége irányítását, és hatalmas kártérítést kellett fizetnie a portugál jegybanknak.
Alves dos Reis 1945-ben szabadult ki a börtönből. Ekkor felajánlottak neki egy banki pozíciót, de visszautasította az ajánlatot. 1955-ben, 58 éves korában halt meg szívroham következtében.
Alves dos Reis csalása válságot idézett elő Portugáliában
Az escudo sokat veszített a hitelességéből, és az árfolyama drasztikusan visszaesett. Miután fény derült a csalásra, a portugál jegybank elrendelte az 500 escudós bankjegyek teljes kivonását a forgalomból mindössze 20 napon belül. 1925 végére 115 ezer hamis bankjegyet vontak ki forgalomból.
Bár számos részlet még mindig nem teljesen világos az üggyel kapcsolatban, Alves dos Reis pénzügyi machinációi részben ahhoz is hozzájárultak, hogy 1926-ban Portugáliában diktatúra juthasson hatalomra egy katonai puccs után.
