Hosszú ideje foglalkoztatja az emberiséget, hogy mi történik a lélekkel a test halála után. Számos elmélet és kutatás született már a témával kapcsolatban, azonban a hétköznapi gyakorlat azt mutatja, hogy a félelem és a reménytelenség győzedelmeskedik.
A halál egy lenyűgöző, provokatív, viharos és egyben félelmetes dolgok, mégis rettegünk tőle. Tulajdonképpen mi ijeszt meg minket? Az ismeretlen mindig ijesztő, pánikot kelt és félelmetes!
Dr. Stuart Hameroff, az Arizonai Egyetem professzora szerint a halál után a lélek részecskék formájában elhagyja a testet, de valahol a közelben marad. A kozmoszban maradt tudatból információkkal “tápláljuk” magunkat.
“Az agyunkban tárolt információ, amely a mikrotubulusokban telepedik meg, tudatosságot generál. Amikor a halál bekövetkezik, az információ kiesik a mikrotubulusokból, és lebegni kezd valahol a kozmoszban” – mondja Andrei Dorobanțu fizikus. A fizikus azt is elmagyarázza, hogy emlékeink, tapasztalataink és személyiségünk a test halála után is megmarad.
Az Arizonai Egyetem kutatója, Dr. Stuart Hameroff ésaz Oxford Egyetem tudósa, Roger Penrose szerint bizonyos értelemben továbbra is részecskék formájában élünk, amelyek az Univerzumon keresztül lebegnek, és a megmaradt tudatunkon keresztül kapcsolódunk önmagunkhoz és másokhoz is.
A mikrotubulus nevű fehérje szerkezet tárolja az információinkat, vagyis az úgynevezett tudatot, ami megmarad a test halála után is.
A “tudatosság“ szót az Oxford English Dictionary így határozza meg:
- az ébrenlét és tudatosság állapota;
- tudatában lenni annak, hogy egy személy érzékel valamit;
- az elme tudatossága önmagáról és a világról.
A két kutató azzal érvel, hogy elméletük mind tudományos, mind vallási nézeteket alapul vett, melyek szerint: a tudat a mikrotubulusok kvantumrezgéseiből, az agyi idegsejtekben található fehérjepolimerekből származik, amelyek mind az idegsejteket, mind a szinaptikus funkciókat szabályozzák, és összekapcsolják az agy folyamatait. A finom léptékű önszerveződési folyamatok “a valóság kvantumszerkezete”.
A közel húsz éves elmélet felállítása óta számos technológiai fejlődés történt (például agyi képalkotó és megfigyelő eszközök), de úgy tűnik, továbbra is támogatják Hameroff és Penrose elméletét.
“Hirtelen úgy éreztem, hogy már nem vagyok a műtőasztalon, de mintha éltem volna és felülről láttam volna magam, ahogy a testem az asztalon fekszik. Nagyon nyugodt voltam, nagy világosság vett körül, és tisztán emlékszem a gondolataimra” – mondta George Litareck professzor egy műtét után.
A lélek és a túlvilág létezése mindig heves vitákat váltott ki tudományos körökben.
Egy harvardi idegsebész, aki vitatta az isteniség létezését ezt mondta a mennyországról: „Nem éreztem, hogy van testem, lábam vagy kezem, de olyan voltam, mint egy légies színes folt, rendkívül szép pillangó szárnyakkal.”
Az energiamegmaradás törvénye kimondja, hogy “az energia nem hozható létre és nem semmisíthető meg, de az energia megváltoztathatja az alakját”.
A bennünk lévő energiának alakot kell változtatnia. Ez a törvény.
Következtetések:
A kvantumenergia volt az Univerzum kialakulásának alapja.
A kvantumenergia megtalálható az emberekben.
Bennünk van az Univerzum.
Fotó: Stuart Hameroff/YouTube