Hermann Rorschach, a tintafolt-teszt megalkotója születésének 129. születésnapját ünnepli pénteken a Google. A keresőóriás logója erre az alkalomra fekete-fehér rajzra váltott, és középen egy tintafolt-teszt látható. Bal oldalon a svájci pszichiátert és pszichoanalitikust találjuk egy széken ülve, aki egy jegyzetfüzetet és egy ceruzát szorongat. Az interaktív felületen a felhasználók kattintással kérhetnek új tesztet maguknak, és a Google arra kéri őket, hogy amit látnak, osszák meg a Google Pluszon, a Facebookon és a Twitteren.
A Rorschach tintafolt-teszt egy komplex pszichológiai, diagnosztikai mérőeszköz, egyike a XX. század legáltalánosabban használt projektív tesztjeinek. Célja, hogy a pszichológus feltérképezhesse a vizsgálati személy személyiségstruktúráját, más vizsgálatok kiegészítése érdekében.
H. Rorschach 1884. november 8-án született Zürichben egy ősi svájci, Thurgau kantonbeli családba. Schaffhausenbe járt iskolába, ahol gazdag intellektuális és kulturális környezet vette körül. Apja rajztanárként dolgozott egy magániskolában. Hermann középiskolai gúnyneve „Klex” (tintapaca) volt. Számos spekuláció kering a gúnynevéről és a róla híressé vált tesztről, melyek között különös egybeesést vélnek felfedezni. A klecksográfia annak idején a svájci gyerekek körében általánosan elterjedt játék volt és abból állt, hogy egy tintapacát ejtettek a papíron, melyet aztán félbehajtottak, így a paca lepkét vagy madarat formázott.
A schaffhauseni tanulmányainak vége felé levelet írt Ernst Haeckelnek, a darwini evolúció elmélet híres pártolójának, azért, hogy tanácsot kérjen tőle, hogy jövőbeni tanulmányait művészeti vagy természettudományi területen folytassa-e. Haeckel az utóbbit tanácsolta, így 1904-ben beiratkozott a zürichi orvosi egyetemre, majd egy kis időt Neuchatelben (németül: Neuenburgban), Berlinben és Bernben töltött, de idejének nagyobb részében Zürichben tartózkodott. Abban az időben Zürich a világ pszichiátriai központja volt, és a svájci klinikai oktatás nagyobb részét a pszichiátriának szentelték. Így Rorschach már orvosi tanulmányainak korai szakaszában elhatározta, hogy pszichiáter lesz és a szakterület iránti érdeklődése tovább erősödött a klinikai és elméleti pszichiátriai kurzusok folyamán, melyeket a burgenhölzi egyetemi klinikán teljesített. Ez nem meglepő, hiszen olyan tanárai voltak, mint Auguste-Henri Forel és hasonlóképpen híres utódja Eugene Bleuler, illetve olyan hírességek, mint Carl Gustav Jung, aki éppen akkor dolgozta ki szóasszociációs tesztjét, mellyel a tudattalant kutatta. Sigmund Freud munkássága pedig éppen akkor kezdett el népszerűvé válni. 1922. április 2.-án Herisau-ban hunyt el váratlanul hashártyagyulladás miatt, ami heveny féregnyúlvány-gyulladás szövődményeként alakulhatott ki.
A Rorschach-teszt 10 táblából áll, melyeken tintafoltok láthatóak. 5 táblán fekete, 2 táblán fekete és piros foltok vannak, 3 tábla többszínű. A táblák az egész világra kiterjedően egységesek, így biztosítható a tesztek eredményeinek összehasonlíthatósága bármely ugyanezt a vizsgálatot alkalmazó eljárások között.
A vizsgálatot pszichiáter vagy pszichológus végezheti, aki először elbeszélget a vizsgált személlyel, majd elmondja neki a vizsgálat lényegét és hozzákezdenek a teszthez. A teszt felvevője a vizsgált személyt arra kéri, hogy egyenként minden táblát vegyen kézbe, nézze meg, és mondja el, hogy miket lát a foltokban, azok egésze vagy egy-egy része mit juttat az eszébe. A pszichológus ezeket a válaszokat feljegyzi. Amikor minden tábla sorra került, újra átnézik azokat, és a vizsgált személy meg is mutatja, hogy melyik általa megnevezett dolgot a tábla melyik foltjában látja. A vizsgálat átlagosan egy órát vesz igénybe.
A vizsgált személy jellegzetes aggodalma, hogy „rossz” választ ad. Ilyen nem létezik, minden válasz értékes és hasznosítható, nincsenek előre kiválasztott, jónak tekintett válaszok, nincs semmi közvetlen elvárás. Annak is elhanyagolható a valószínűsége, hogy a teszt alanya egy általa valami okból mutatni kívánt, hamis személyiségképet egyértelműen azonosíthatóvá tevő válaszsorozatot összeállítson. A teszt felvevője a válaszok különféle jellemzőit egy bonyolult, sok tapasztalatot kívánó módszerrel összegzi, és a beszélgetés során leszűrt megfigyelésekkel egyesítve készíti el írásos véleményét. A teszt eredménye nem „ítélet”, hanem egy vázlatos személyiségrajz, amelynek az érvényességét és pontosságát a szakember más módszerekkel is ellenőrzi.
