A szeretet együtt jár az adni igével.

Egy alkalommal, úton hazafelé, azon gondolkodtam, hogy, amint lepakolom a dolgaimat, bekapcsolom a számítógépet, de alig léptem be a házba, rájöttem, hogy valami nincs rendben, egészen pontosan, észrevettem, hogy nincs áram. Teljes sötétség vett körül. Próbálj meg teljes sötétségben aludni, húzz ki minden eszközt, ami megzavarhat, és tedd fel magadnak a kérdést: ki vagyok én, és hogy élek?

Miért élünk? Sok éven át nem tudtam válaszolni erre a kérdésre – megpróbáltam elkerülni, amennyire csak lehetséges. Minden alkalommal azt próbáltam mondani magamnak, hogy én vagyok a legfontosabb az univerzumban. Tévedtem!

Az élet valódi célja az, hogy szeressünk. Ez azt jelentheti, hogy áldozatokat kell hoznunk, de az áldozat azt jelenti, hogy felkínálunk, adunk valamit. Mindez nagyon egyszerű.

A szeretet nem egy érzés, hanem egy erény. Nem feltétlen van szükség nagy felhajtásra, amikor a szeretet nevében cselekszünk: lehet, hogy egyszerűen átadjuk a helyünket a metrón egy idegennek, vagy bókolunk valakinek a munkahelyünkön – egyszerűen csak megteszed és kész.

Semmi sem olyan fontos ezen a világon, mint az emberi kapcsolatok. Sokan élünk nagyvárosban, úgy gondoljuk, hogy a munkánk rendkívül fontos, és hogy az anyagi jólét jelenti a sikert. Arra ébredünk, hogy mindannyian rohanunk, rohanunk a siker felé – és ebben a versenyben magunk mögött hagyjuk azokat a dolgokat és azokat az embereket, akik igazán fontosak nekünk.

Állj meg! Ülj le az asztalhoz és írj egy jó verset, ha költő vagy. Írj egy érdekes cikket, ha újságíró vagy. Keresd meg a jó, őszinte, tiszta dolgokat, hogy világosságot hozhass ebbe a káoszba. Ez mindig lehetséges.

A munkahelyeden mindenki ellopja, amit csak tud? Te ne tedd ezt! Hét szál cigarettát szívsz el egy nap? Ma szívj el csak öt szálat! Ez is része annak, ha valaki jó keresztény. Legyen minden cselekedeted ehhez méltó. Mindig és mindenhol. Még akkor is, ha csak egy keveset teszel. Légy egy kicsit jobb minden egyes nap. Mert mi történik így? Kialakul egy szokás, egy készség. A megszokás pedig döntő fontosságú az emberek életében.

„A szokásokat, készségeket az égiek adják nekünk, hogy azok helyettesítsék a boldogságot.”

Szokj hozzá a jó cselekedetekhez. Legalább életünk végén váljunk igazi emberekké. Ez az emberi lét igazi célja.

Cselekedj így, hogy az emberek jól érezhessék magukat melletted, békésen, egyszerűen, anélkül, hogy kínos és nehéz kérdéseket kellene feltennetek egymásnak.

Fotó: fit4brain.com

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.