A Stermer család túlélésének története valóban lenyűgöző. 1943-ban összesen 38 ember rejtőzött el egy barlangban Ukrajna nyugati részén, hogy megmeneküljenek a nácik elől, és 511 napon át a föld alatt éltek.
1962-ben még úgy gondolták, hogy a francia Michel Siffre volt az az ember, aki a leghosszabb ideig a föld alatt tartózkodott, és 205 nappal ő tartotta a világrekordot.
Ekkor azonban még nem ismerték a holokauszt elől menekülő Stermer család történetét. Ezt az amerikai Chris Nicola tárta a világ elé az 1990-es években, amikor egy expedíció során felfedezte az ukrajnai Priest’s Grotto barlangot. Ez a világ tizedik leghosszabb barlangrendszere, 124 km hosszú.
A barlangban a páratartalom eléri a 90%-ot, és a hőmérséklet is nagyjából állandó marad, körülbelül 10 Celsius fok.
Akkoriban úgy gondolták, hogy a Priest’s Grotto barlang az ember által érintetlen volt, de Nicola cipőket, gombokat és egyéb olyan tárgyakat talált ott, amik arra utaltak, hogy egy adott ponton emberek egy egész csoportja élhetett a barlangban.
Amikor a helyiek elmondták neki, hogy ezek a tárgyak már több évtizede hevernek a barlangban, Nicola úgy döntött, utánajár a dolognak.
A Stermer család története, akik 511 napon át éltek egy barlangban
Kutatása során Chris Nicola megismerkedett a Stermer család tagjaival, akik elmesélték neki, hogy a második világháború alatt más zsidó családokkal együtt az ukrajnai barlangban találtak menedékre.
Amikor a náci csapatok eljutottak a kis ukrán faluba, ahol éltek, a Stermer család másokkal együtt elmenekült a veszély elől, és a Priest’s Grotto barlangban rejtőzött el. Összesen 38 ember rejtőzött el a barlangban. Szerencséjük volt, mert a föld alatt egy édesvizű tóra bukkantak, így a víz miatt nem kellett aggódniuk.
Hogy sikerült túlélniük?
Az egyik legnagyobb gondot nyilvánvalóan az élelem beszerzése okozta. A csoport férfitagjainak időnként fel kellett menniük a felszínre ennivalóért. A föld alatt rejtőzködő 28 ember több mint egy évig nagyrészt kenyértésztán és gyökérzöldségeken éltek. Emiatt a család több tagja is skorbutot kapott, és le is fogytak, de, ami a legfontosabb, hogy senki nem halt meg közülük.
A tűzifa felkutatása volt az egyik legveszedelmesebb feladat. A férfiak éjszaka bújtak elő a rejtekhelyről, hogy fát vágjanak a sötétben, de az ezzel járó zaj ellen semmit sem tehettek.
Egy nap, amikor néhány férfi élelemért indult, az ukrán rendőrség felfedezte és egészen a barlangig üldözte őket. Mivel azonban a barlang bejáratát elzárták, a rendőrség nem tudott bejutni. Azt gondolták, hogy a bent lévő zsidóknak esetleg fegyvere is van, és úgy döntöttek, inkább a bejáratánál várnak, de miután 6 hét alatt senki nem mutatkozott, végül otthagyták a barlangot.
Amikor a Vörös Hadsereg kiszorította a német csapatokat, valaki, aki kívülről segítette a rejtőzködő csoportot, üzenetet hagyott nekik a barlang bejáratánál, hogy most már biztonságban előjöhetnek.
„Hihetetlen volt a felismerés, hogy kimehetek, hogy napközben sétálhatok, anélkül, hogy bárki megpróbálna megölni.” – mondta Shulim Stermer, az egyik túlélő, aki akkor 20 éves volt.
A Stermer család történetéből dokumentumfilm is készült, No Place on Earth címmel.
