A szabadban sátorozás nem csak a természet csodás világával ajándékozhat meg bennünket. A Current Biology legújabb számában arról számolnak be, hogy a sátorozás összhangba hozhatja a belső óránkat a nap állásával, a melatonin szint normalizálásával.
Egy, az alvással és biológiai idővel foglalkozó kutatócsoport 8 önkéntest (a harmincas évei táján járó hat férfi és két nő) figyelt egy héten keresztül, mindennapi tevékenységük közepette. Majd egy hétig figyelték és vizsgálták őket sátorozás közben, ahol nem volt elektromosság, illetve más elektronikai szerkezet.
Az önkénteseket csuklóra szerelt érzékelőkkel látták el, ami érzékelte az őket érő fényerősséget, a napi aktivitást és az alvást.
Mindkét hét végén meghatározták az önkéntesek biológiai órájának ritmusát, megmérve a szervezetük melatonin szintjét, ami a biológiai éjszakát jelzi a szervezetünk számára.
Az eredmények azt mutatták, hogy a mesterséges fénynek, elektromosságnak kitett önkéntesek biológiai éjszakája 2 órával később kezdődött, mint a sátorozás ideje alatt.
A kutatók azt találták, hogy az alvási ritmus összhangba került a napkeltével és napnyugtával, annak ellenére, hogy egyesek késő-baglyok, míg mások reggeli-pacsirták voltak.
A kutatók azt mondják, hogy az emberiség egyik legnagyobb és leghasznosabb felfedezése, a mesterséges fény az, ami befolyásolja és összezavarja a biológiai óránkat. Minden nap sort kellene keríteni egy kis kiruccanásra, ami alatt természetes fény éri szervezetünket. A legjobb persze az lenne, ha olyan lakásban élnénk, ahol a reggeli első sugarak besütnek és segítik szervezetünket az ébredésben.
