Amennyiben nem változtatnak rajta, a repülés az elkövetkező évtizedekben egyre kényelmetlenebbé, sőt veszélyessé válhat – állítják a tudósok, akik egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a globális felmelegedés miatt a turbulenciák gyakorisága és intenzitása világszerte jelentősen növekszik, ami az eddig biztonságos repülési területeket is egyre kockázatosabbá teszik.
Ezen új kihívás előtt a repülőgépgyártó ipar forradalmi technológiákat fejleszt, hogy alkalmazkodni tudjon a fennálló helyzethez. A mesterséges intelligencián (MI) alapuló intelligens rendszerektől a madarak által ihletett repülés-szabályozó „flaplets”-ekig több technológiát is tesztelnek, és egyre több mérnök úgy véli, hogy a jövő repülése több kontrollt, kevesebb stresszt – és még kevesebb balesetet is – jelent majd.
„Láthatatlan” turbulenciák – egyre gyakoribb eset, amely veszélybe sodorja az utasokat
Az elmúlt években egyre többször fordult elő súlyos turbulencia a kereskedelmi járatokon. A Singapore Airlines 2024-es járatán például az extrém turbulencia komoly sérüléseket és teljes káoszt okozott a fedélzeten.
Szintén 2024-ben egy United Airlines repülőgépe hasonló eseményt élt át a Fülöp-szigetek felett, ahol egy légiutas-kísérő a mennyezetnek csapódott, aminek következtében eltörött a karja, és agyrázkódást szenvedett.
A „láthatatlan” turbulenciának is nevezett jelenséget a „tiszta levegő turbulencia” (clear-air turbulence – CAT) okozza, amelyet sem a radarok, sem a műholdak nem észlelnek, de egyre gyakrabban előfordul. Paul Williams, a Reading Egyetem kutatója szerint az ilyen turbulenciák 1979 óta 55%-kal nőttek. A becslések szerint 2050-re számuk megháromszorozódhat, írja a BBC.
A légiközlekedési ipar reakciója – kifinomult mérnöki megoldások és intelligens algoritmusok
Az egyre nagyobb veszély leküzdése érdekében világszerte számos vállalat dolgozik kreatív megoldásokon. Az osztrák Turbulence Solutions cég kis, rugalmas füleket – „flapleteket” – fejlesztett ki, amelyek a repülőgép szárnyaira rögzíthetők, és automatikusan reagálnak a nyomásváltozásokra, pontosan úgy, ahogy a madarak repülés közben igazítják tollazatukat.
A cég alapítója, Andras Galffy szerint a technológia több mint 80%-kal csökkenti az utasok által érzékelt rázkódásokat.
Svéd és spanyol kutatók ugyanakkor olyan MI-rendszereken dolgoznak, amelyek képesek valós időben elemezni a légáramlást és mikrobeállításokat végrehajtani a szárnyakon. Egy példa erre a Ricardo Vinuesa, a KTH Stockholm által koordinált projekt, ahol a mesterséges intelligencia „szintetikus légsugarakat” irányít a repülés stabilizálása érdekében.
A klasszikus megközelítéssel ellentétben, ezek a módszerek a „turbulencia várható, kapcsold be az övet” helyett magát a turbulenciát célozzák meg és távolítják el a levegőből, a légáramlatok jobb megértése és előrejelzése révén.
Miért fontos ez?
Az utasok veszélyeztetettsége és a stresszhelyzet mellett a turbulencia a légitársaságok költségeit is megnöveli. A pilótáknak kerülniük kell a veszélyes területeket, ami nagyobb üzemanyag-fogyasztást, a repülőgépek gyorsabb kopását és további széndioxid-kibocsátást eredményez. Ráadásul rontja a légitársaságok hírnevét, és egyes utasokat teljesen elriaszt a repüléstől.
A globális felmelegedés előrehaladtával egyértelművé válik, hogy a turbulencia nem csupán átmeneti kellemetlenség, hanem olyan infrastrukturális probléma, amely átalakítja a repülés módját. Az új légiközlekedési környezethez való alkalmazkodáshoz technológiai innováció, intelligens algoritmusok és talán egy kis természeti bölcsességre is szükség lesz – szó szerint.
