A megbocsájtás, a kibékülés felszabadító érzéssel párosul, és ez hozzájárul az életminőség javulásához is. Mindenki saját elhatározása alapján bocsájthat meg másoknak, vagy fogadhatja el a bocsánatkérést. Ez rajtunk áll, hogy elfogadjuk, vagy visszautasítjuk, senki sem kényszeríthet, hogy így, vagy úgy döntsünk, mi magunk tudjuk odabent a választ, hogy miként érzünk valójában.
A megbocsájtás egy erőteljes képesség, amely sokat elárul személyiségünkről, hogy képesek vagyunk irányítani érzéseinket, le tudjuk küzdeni a felhalmozódott sérelmeket, túl tudunk lépni azokon, és végső soron rá tudunk-e találni a lelki megbékélésre.
1. Első lépés
Ebben a szakaszban még él bennünk a sértettség, a megbántottság érzése. Úgy gondoljuk, hogy ennek az a bizonyos személy az oka, őt tesszük mindenért felelőssé, ő rá haragszunk. De ne felejtsük el, hogy van választási lehetőségünk: vagy úgy gondoljuk, hogy nem lenne helyes megbocsátani az illetőnek, hiszen nagyon csúnya dolgot tett velünk, vagy igyekszünk túllépni sérelmeinken és megoldást keresni a problémára.
2. Második lépés
Itt egy hosszasan elhúzódó haragról beszélhetünk, ami már tüneteket produkálhat: azt érezhetjük, hogy ez az áldatlan helyzet felborítja a lelki egyensúlyunkat, és már a testünkön is érezzük a negatív hatásokat. Ekkor már felmerül a megbocsájtás lehetősége, beleképzelhetjük magunkat az ő helyzetébe, átérezve azt. Ilyenkor általában megszűnik a haragérzet, és a megbocsájtás is bekövetkezhet.
3. Harmadik lépés
Itt már konkrétan érezhetjük a megbocsájtás pozitívumait, felszabadultunk a nyomasztó gondolatok alól, könnyedek, szabadok vagyunk. A fájdalomérzet nem tart sokáig, és megkezdődhet a barátság, a jó viszony újbóli kiépítése. Itt már tudatában vagyunk annak, hogy megbocsájtani jó dolog, és tele leszünk jó érzésekkel.
4. Negyedik lépés
Ennél a szakasznál már egy olyan szintre kell jutnunk, ahol aktívan gyakoroljuk a megbocsájtást. Azt, hogy többé nem idegeskedünk, nem sértődünk, haragszunk meg. Rájövünk arra, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ilyen butaságokra, rossz érzésekre pazaroljuk a drága időnket. Képesek vagyunk magunknak, és másoknak is tiszta szívből megbocsájtani. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha nem bocsájtunk meg, akkor másoknak is fájdalmat okozunk. Rájövünk arra, hogy az életben nagyon sok szép pillanat van, és nem akarunk a haraggal foglalkozni többet, egy percig sem.
