Amikor gyerek voltam, élt a szomszéd utcában egy öreg pap. Magas volt, sovány alkat, ősz hajú s alázatos szemű. Nagyon okos volt. Csodaszép könyveket írt világéletében egyháztörténelemről, a szentek életéről, a hitvilágról, szentségekről, fiatalokkal foglalkozott, jegyes kurzusokat tartott, az egyetemen is tanított, szerette tudását átadni fiataloknak és bárkinek, aki kérdezett. Amikor betöltötte 92. életévét, még mindig nagyon aktív volt, gyóntatott, szívesen fogadott vendégeket, s apró léptekkel végig csoszogva a templomban, biztos hangon magyarázott turistacsoportoknak. Egyre többen kérdezték meg tőle hol komolyan, hol viccesen, hogy mi a hosszú élet titka. Mindenki valami nagy litániára várt, az örök kérdés nagy válaszára, életbevágó szigorú tanácsokra, szabályokra, amiket képtelenség betartani. Ő csak szerényen mosolygott, s mosolyt csalva a kérdezők arcára is, csak annyit válaszolt, hogy: „a hosszú élet titka az, hogy folyamatosan kell lélegezni.”
Valószínű, azt gondolod, hogy mi is az a nagy titok ebben? De hát egész életünkben lélegzünk, nem kell azt külön csinálni, sőt, nem is lehet! De még mennyire, hogy lehet!
Életünk során nagyon sok dolognak, eseménynek, ami velünk történik, nem is vagyunk tudatában. Magától értetődőnek veszünk rengeteg dolgot. Az egyik ilyen dolog a légzés. Valóban, megy az magától is, nem kell külön odafigyelni rá. De ha odafigyelsz rá, történik valami.
Figyelj oda egy fél percet a légzésedre, ahogy beáramlik a levegő az orrlyukakon keresztül, felmelegedik, fokozatosan megtölti tüdőd, megemelkedik a mellkasod, tartsd benn egy pár másodpercig a levegőt, hadd járja át az egész tested, s majd fokozatosan, lassan, engedd ki, s figyeld meg, ahogy kifele áramlik. Ezt ismételt meg egy párszor. Nincs más dolgod, csak figyelj most a lélegzetedre, csak rá, ne tegyél mást, csak figyelj oda rá.
A tudatos légzés, amikor odafigyelünk lélegzetünkre, tudatosítjuk azt, elcsendesíti az elménket, megszünteti a zavaros gondolatokat, eltünteti a szorongást és félelmet, az idegességet, nyugtalanságot, visszahoz egy pár percre az „itt és most”-ba. Így jobban áttudjuk gondolni megoldásra váró gondjainkat, bónusz jelen-tudatos-perceket adhatunk hozzá napjainkhoz, s gyakran, a tudatos, nyugodt légzés közben beugrik (vagy éppen kiugrik agyunkból vagy érzelmi világunkból) egy-egy megvilágosító gondolat, egy megnyugtató, biztató érzés.
Nem hiába nevezte el a magyar ember a lélegzetet a „lélekzet”-ről. Mert a lelkedhez tartozik, a lelked működteti, a lelked csinálja, s nem is tudtad. A tudatos lélegzés megnyitja lelked kapuit, belső világodat, így egy különleges kapcsolatba léphetsz vele.
Sokszor úgy telnek el napjaink, heteink, hónapok, évek az életünkből, hogy a sok rohanásban, azt se tudjuk, milyen világon vagyunk, milyen nap van ma, ettünk-e ma valamit vagy sem, elfelejtettük mikor is pihentünk egy jót, csak állandóan rohanunk, vagy a munkába s onnan haza, vagy a gondok, problémák elől, majd belefáradunk a sok rutinba, meddő, ismétlődő hétköznapjainkba. Egyre ingerlékenyebbek leszünk, fáradtak, életuntak, szorongóbban. Ilyenkor felejtette el az ember azt, hogy ő lélegzik.
Úgyhogy szánj egy-két percet a lélegzetedre. Nem másért, de ez a lelked szükséglete is. Hagy a csudába a sok rohangálást, gürcölést, folyamatos agyalást egy pár percig. Lélegezz! S élvezd a friss levegőt, ahogy átjárja egész tested és lényed. Ha zavart vagy, gondterhelt vagy birtokába kerít az aggodalom, szorongás, félelem, bizonytalanság, mindig jusson eszedbe, hogy ilyenkor elfelejtettél lélegezni. Ki kell ilyenkor „szellőztetni” egy kicsit a lelked, érzelmeid, gondolataid. Ennek a leggyorsabb és leghatásosabb módja a folyamatos lélegzés! Meglátod, segíteni fog.
Lélegezz! Végy mély levegőt! Bátorság, kitartás! Életre fel!
Birtalan Katalin
