Egy neves festő megtanította fiát, hogy miként kell úgy festeni, hogy az alkotásokon érezni lehessen: van lelkük. Megtanította, hogy nem elég az, ha tudunk festeni, éreznünk is kell, hogy mit akarunk megjeleníteni a vásznon. Ki kell nyitnunk, fel kell tárnunk lelkünk legmélyebb bugyrait is, ahhoz, hogy igazán jó képeket tudjunk festeni.
Az festő tehetségesnek tartotta fiát, amint az a napsütötte szobában mázolt, megjelenítve a vásznon fantáziáját, elképzeléseit. Egy nap azonban elhatározta, hogy lelket önt belé. Elmesélte fiának, hogy festményei a több nívós kiállításon is megjelentek, Londonban, Berlinben csodálták képeit. És arra kérte a gyerekét, fogy fessen neki valamit.
– De apa, mit fessek neked? – kérdezte a fiú.
– Bármit, amit szeretnél – mondta az apja.
A kis festő gondolkozni kezdett, és egyszercsak beugrott az ötlet. A padtársáról, Ruxiról fog portrét készíteni. Akvarellel festette meg a lány portréját, mikor elkészült, megmutatta művét apjának.
– Nem jó, még próbálkozz! – közölte a művész. Majd elment, kétségek közt hagyva gyermekét. “Vajon hol hibáztam? Talán nem akvarellt kellett volna használnom? Szerintem elég jó lett a portré…” – gondolkodott magában a fiú.
Úgy döntött, hogy lefesti a nagyapa kertjében lévő diófát. Tetszett a kép. Az apjának viszont ez sem.
– Kérlek, akkor taníts meg igazából festeni – kérlelte könnyes szemmel apját.
– Még fess egy képet, és akkor megmondom, hogy hol “hibáztál”. De biztos vagyok benne, hogy jól fog sikerülni.
A gyerek a szobájába vonult, hogy ötleteket gyűjtsön az új képhez, de nem jutott semmi eszébe. Szomorúságot, csalódottságot és dühöt érzett. És hirtelen festeni kezdett, ahogyan érezte. A képpel elment az apjához, és azt mondta:
– Tudod, nem érdekel a véleményed. Tetszik a képem, szerintem jól sikerült, még akkor is, ha te nem így gondolod – közölte.
Ekkor a festő elmosolyodott, átölelte a fiát, és így szólt:
– Büszke vagyok rád, fiam. Pontosan ezt szerettem volna, hogy megértsd. Nem azért kell festened, hogy másokat lenyűgözz. Magadnak fess, azért, mert szereted, mert örömödet leled benne. Higgyél magadba, és szárnyalj. Az én véleményem nem számít, egyedül a tiéd az, ami fontos – mondta a művész.
És ez a legfontosabb tanulság az életben!
