Az amerikai Steve Adcock 2016-ban, 35 éves korában nyugdíjba ment, miután korábban megteremtette a biztonságos alapot hátralévő életére, és ez elmúlt 7 évben pénzügyi tanácsokat osztogatott, hogy másoknak is segítsen elérni azt az anyagi függetlenséget, ami a korai nyugdíjazáshoz szükséges.
Adcock 15 évig keményen dolgozott azért, hogy fentebb küzdje magát a vállalti ranglétrán, és miközben csak óvatosan költekezett, a megtakarításait befektette, hogy szilárd alapot teremtsen, és az erőfeszítései végül megtérültek: ma már sem neki, sem a feleségének nem kell dolgoznia, és nyugodtan élvezhetik nyugdíjas éveiket.
A férfi ugyanakkor elárulta, hogy rengeteg kritikát kapott, és nagyon sok a tévhit a korai nyugdíjazással kapcsolatban, amiket azonban ő egytől egyig megcáfolt.
„Ezek között szerepel, hogy a korai nyugdíjba vonulás örökös unalmat jelent, tönkreteszi a párkapcsolatodat, és megakadályozza, hogy újra munkába állj” – írta a Twitteren.
Adcock szerint azonban ez egyáltalán nem így van – azt mondja, egyáltalán nem unatkozik, a házassága tökéletesen jól működik, és ha esetleg újból dolgozni szeretne, nem lenne olyan nehéz dolga, mint azt a legtöbben gondolják.
„Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor unatkoztam a korai nyugdíjazásom óta” – írta a Twitteren.
Állítása szerint a titok abban rejlik, hogy már eleve volt elképzelése arról, milyen életet szeretett volna, mielőtt felhagyott volna a munkával.
„Azt is tudnod kell, mi az, amihez visszavonulsz, nem csak azt, hogy mitől” – magyarázta. „Ha a munkád az egyetlen hobbid, akkor nincs értelme korán nyugdíjba menned.”
Hozzátette, hogy érdemes még a nyugdíjba vonulás előtt választani valamilyen hobbit, hogy felmérhessük, mennyire lennénk elégedettek, ha ezzel kellene töltenünk a következő évtizedeket.
Mások szerint a korai nyugdíjba vonulás a házasságoknak sem tesz jót, mivel így a párok kénytelenek több időt együtt tölteni, ami bizonyos esetekben ugyan előnyös lehet, de gyakran inkább kárt okoz.
Adcock szerint ennek sem kell így lennie, és azért is fontos, hogy hobbikat, új projekteket találjunk, mert ez segíthet megmenteni azokat a kapcsolatokat, amikre esetleg plusz terhelés nehezedik, miután a felek már nem dolgoznak.
Egyes kritikusok továbbá azzal érvelnek, hogy ha egyszer abbahagyjuk a munkát, és később mégis anyagi nehézségeink támadnak, komoly nehézséget jelenthet visszatérni a munkaerőpiacra. Adcock elismerte, hogy valószínűleg soha nem kapná vissza azt az állást, amit otthagyott, és nem kapná meg ugyanazt a fizetést sem, ez azonban szerinte nem feltétlenül rossz dolog.
„Az érem másik oldala, hogy nem is akarom visszakapni ugyanazt a munkát. 15 évet töltöttem az életemből azzal, hogy megpróbáltam megszabadulni attól a munkától. Miért akarnám visszakapni azt?” – magyarázta egy interjúban. Ráadásul szerinte a korai nyugdíjba vonulás azért is jó, mert az ember új képességeket fejleszthet ki, és ezek teljesen új lehetőségeket nyitnak meg előtte.
Azt is elárulta, hogy amióta nyugdíjba ment, valójában több álláslehetőséget kapott és utasított vissza, mint amikor teljes munkaidőben dolgozott. Hangsúlyozta, hogy azok, akik megengedhetik maguknak a korai nyugdíjazást, általában elég pénzt megtakarítottak ahhoz, hogy az életük végéig kitartson, vagy ha mégsem, valószínűleg egy részmunkaidős állás is elég lehet a plusz jövedelemszerzéshez.
