Peter Sullivan 38 évet töltött börtönben a 21 éves Diane Sindall megerőszakolásáért és meggyilkolásáért az északnyugat-angliai Birkenheadben. A 68 éves férfi 2025 májusában szabadult a börtönből, miután a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet az új DNS-vizsgálatok fényében. Sullivan a szabadulása utáni első interjúban azt állította, hogy a rendőrség megverte és megfélemlítette, hogy hamis vallomást tegyen.
Peter Sullivan, aki a magánéletének védelme érdekében arcát eltakarva nyilatkozott a BBC-nek, azt mondta, magyarázatot szeretne kapni arra, miért „választották ki” őt bűnbakként a nyomozók, és bocsánatkérést vár a Merseyside-i rendőrségtől. A rendőrség kijelentette, hogy bár sajnálja a súlyos igazságszolgáltatási hibát, továbbra is kitart amellett, hogy tisztjei akkor a törvénynek megfelelően jártak el.
„Nem tudom megbocsátani nekik, amit velem tettek, mert ez egész életemben velem marad” – mondta a férfi, hozzátéve, hogy bebörtönzése óta mindent elvesztett. „Addig kell cipelnem ezt a terhet, amíg bocsánatkérést nem kapok.”
A bulvársajtó évtizedeken át megbélyegezte Sullivant „Birkenhead szörnyetegeként”, a „Mersey-i mészárosként” és a „Farkasemberként.” „Ezek a nevek mindig velem maradnak, mert soha nem voltam ilyen” – mondta.
Sullivan azt is elmondta, hogy a szülei mindvégig támogatták, de még azelőtt meghaltak, hogy tisztázhatta volna a nevét. „Anyám a halála előtt azt mondta nekem: »Azt akarom, hogy tovább küzdj, mert nem tettél semmi rosszat«” – idézte fel, hozzátéve, hogy 2013-ban nem vehetett részt az édesanyja temetésén, mivel ugyanabban a temetőben temették el, ahol Diane Sindallt is.
Sullivan megpróbáltatásai akkor kezdődtek, amikor 1986. augusztus 2-án Birkenhead egyik sikátorában rátaláltak a 21 éves virágárus Diane Sindall félmeztelen holttestére. Két héttel később, megtalálták a nő részben megégett ruháit, Bidston Hill környékén, egy erdős területen, körülbelül egy órányi sétára attól a helytől, ahol a holttestet megtalálták.
Szemtanúk azt állították, hogy a gyilkosság estéjén látták Peter Sullivant egy kocsmában a bűntény helyszíne közelében, míg mások azt mondták, hogy másnap Bidston Hill közelében láttak egy hozzá hasonló férfit.
1986. szeptember 23-án Sullivant letartóztatták és a következő négy hétben 22 alkalommal hallgatták ki.
Az első hét kihallgatás során megtagadták tőle az ügyvédhez való jogot. „Dolgokat sugalltak nekem, aztán visszaküldtek a cellámba, majd visszajöttem, és azt mondtam, amit ők akartak, anélkül, hogy tudatában lettem volna annak, mit csinálok” – mondta Sullivan, hozzátéve, hogy a rendőrök kétszer is megverték. „Rám dobtak egy takarót, és azon keresztül ütötte a gumibotjukkal, hogy együttműködjek velük.”
Állítása szerint azzal is megfenyegették, hogy ha nem vallja magát bűnösnek, 35 másik nemi erőszakkal is megvádolják, ugyanakkor az ételt és az alvást is megvonták tőle.
Peter Sullivan mentális képességeit szakértők a bírósági eljárások során korlátozottnak írták le, ami kulcsfontosságú tényező volt a téves elítélésében. Annak ellenére, hogy a rendőrségi jegyzőkönyvben szerepelt, hogy tanulási nehézségekkel küzdött, nem biztosítottak számára megfelelő kísérőt, aki segített volna neki megérteni a kihallgatást.
Arra a kérdésre, hogy miért vallott be egy olyan gyilkosságot, amelyet nem követett el, Sullivan így válaszolt: „Az erőszakos zaklatás kényszerített arra, hogy feladjam, mert már nem tudtam tovább elviselni.”
A Fellebbviteli Bíróság dokumentumai megerősítik, hogy a férfi első vallomását nem rögzítették, és ügyvéd sem volt jelen azon. A többi kihallgatást rögzítették.
A Merseyside-i rendőrség nyilatkozatában kijelentette, hogy nincs tudomása a verésről vagy további vádakkal való fenyegetésről, és hogy az akkori jegyzőkönyvek nem tartalmaznak ilyen részleteket.
A rendőrség elismerte, hogy kezdetben megtagadta az ügyvéd hozzáférését egyes kihallgatásokhoz, hozzátéve, hogy a tisztviselők attól tartottak, hogy egyes bizonyítékok megsemmisülhetnek, de állítólag közölték Sullivannel, hogy nem köteles beszélni a rendőrökkel.
Peter Sullivan elmondta, hogy egy kihallgatás során megkérték, jelölje meg a térképen, hol hagyta az áldozat ruháit. Amikor rossz helyre mutatott, állítása szerint egy nyomozó azt mondta: „Ugyan már, Peter, te jobban tudod”, majd megmutatta neki a kérdéses helyet.
Bár Sullivan később visszavonta vallomását, a rendőrség és az ügyészség olyan bizonyítékokra is támaszkodott, mint a harapásnyomok és olyan törvényszéki módszerek, amelyek ma már vitatottak.
Peter Sullivan így emlékezett vissza az ítélet kihirdetésének pillanatára: „A nővérem összeesett a tárgyalóteremben. Aztán engem elvittek a cellába, ahol sírva fakadtam, mert egy olyan bűntényért ítéltek el, amit nem követtem el. Akkor már tudtam, hogy hihetetlenül nehéz lesz megkérdőjelezni ezt az ügyet és kijutni ebből a helyzetből.”
A büntetése első 16 évében nem kérvényezhette a feltételes szabadlábra helyezést, és Sullivan mindvégig kitartott amellett, hogy ártatlan. A börtönben többször is megverték, de elmondása szerint nem jelentette a dolgot, mert azzal csak tovább rontott volna a helyzetén.
Sullivan ügyét 2023 júniusában kezdték újravizsgálni. A nyomozást a Merseyside-i rendőrség indította újra, miután a bűnügyi eseteket felülvizsgáló bizottság (Criminal Cases Review Commission – CCRC) értesítette őket, hogy a bűncselekmény helyszínén talált, megőrzött ondómintákból egy új DNS-profilt sikerült kinyerni, amely nem egyezett Peter Sullivanéval.
A férfi végül 2025 májusában szabadult a börtönből, miután a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezte a gyilkossági ítéletét.
Peter Sullivan videókapcsolaton keresztül hallgatta a Fellebbviteli Bíróság döntését, és könnyekben tört ki, amikor megtudta, hogy hazamehet.
Amikor kiszabadult, egy teljesen új világhoz kellett alkalmazkodnia – amikor börtönbe került, még Margaret Thatcher volt a miniszterelnök, és az internet sem létezett.
A börtönből való szabadulásának pillanatáról így beszélt: „Néztem az elhaladó autókat, és még soha életemben nem láttam ennyi különböző típusú autót azon az úton. Lenyűgöző volt látni, hogy minden megváltozott és más lett.”
Elmondása szerint néha még mindig úgy ébred, hogy azt hiszi, a börtönben van, és várja a névjegyzéket felolvasó őrt.
Sullivan ugyanakkor azt is elmondta, hogy sajnálja Sindall családját, akiknek most újra kell kezdeniük a küzdelmet, hogy igazságot szolgáltassanak a fiatal nő halálának ügyében. „Ugyanazt a fájdalmat éltem át, amikor börtönben voltam, mert elvettek a családomtól, valamiért, amit nem én követtem el” – mondta.
Diane Sindall gyilkosságának ügyét újra megnyitották, de letartóztatások nem történtek.
Peter Sullivan most kártérítést vár a téves ítéletért, amelyet a kormány 1,3 millió fontban korlátozott. Ügyvédje azonban azt mondja, nincs olyan összeg, amely elegendő kárpótlás lenne az elmúlt 38 év elvesztésére.
