Mindannyian bizonyos elvekkel vértezzük fel magunkat, aztán jön a valóság, és egyenként dönti meg azokat. Így van ez a gyermekneveléssel is – amíg nincs gyerekünk, könnyű elítélni más szülőket, véleményt alkotni, elméleteket szőni, hogy majd, amikor nekünk is lesz, akkor így meg úgy csináljuk. De élesben a helyzet nem olyan egyszerű. Minden másképp alakul, mint azt elterveztük.
Egy nő megosztotta szívfájdalmát, miután felvilágosították, hogy hétéves lánya az osztályban zsarnokoskodik, és az egyik osztálytársát szándékosan megbántotta. Az anyuka szíve összetört, miután megtudta, a lányát több ízben is rajtakapták, hogy bántalmazó cetliket hagyott egy fiú tolltartójában, és olyan megjegyzéseket írt rá, mint „kövér”, „disznó” vagy „királykisasszony”. Magát érzi felelősnek, és azt állítja, szülőként egyértelműen kudarcot vallott.
A Reddit-en öntötte ki a szívét, ahol bevallotta, sosem gondolta volna, hogy a lánya képes lesz ilyen kegyetlenséggel bánni valakivel, különösen azért, mert korábban ő is volt már zaklatás áldozata.
Így fogalmazott: „A lányom arra vezette magát és két barátnőjét (második osztályosok), hogy sértő üzeneteket írjanak az osztálytársainak. ‘Kövér vagy’, ‘Kövér disznó vagy’, ilyesmik, de azt is megemlítette az egyik üzenetben, hogy ’királykisasszony vagy’. Amikor a tanárnője mindhármuk előtt szóba hozta ezt, a lányom nem tagadta, és a tanárnőt idézve ’unatkozott, és csak szórakozásból csinálta’. A munkahelyemen vagyok és teljesen padlót fogtam. A tanára elárulta nekem, soha az életben nem gondolta volna, hogy a lányom ilyen viselkedést tanúsít”.
Az édesanyát lesújtották a pedagógus szavai. Eldöntötte, hogy megbeszéli a férjével, és közösen majd kitalálnak egy tervet, amivel orvosolni tudják a helyzetet. Úgy gondolták, mielőtt bármit tennének, szeretnék a saját lányuktól is hallani a történetet, „mindenféle irányított kérdés nélkül. Tanácstalan vagyok, hogy mit tegyek, ha történetesen ő az egyik, aki a sértő szavakat írta, de szeretnék minél jobban felkészülni a helyzetre” – írta az anyuka, javaslatokat várva a közösségtől.
Hozzátette, sikerült kiderítenie, hogy a lánya volt, aki a hercegnős üzenetet írta, mert tudta, hogy ezzel megbántja a fiút.
„Azt válaszolta, tudta, hogy ez felzaklatja majd a fiút. Kifejezetten a fiú tolltartójába tették a cetliket. Az a két lány, akivel a lányom megírta ezeket a cetliket, valójában az elmúlt két hónapban zaklatta őt. Folyamatosan, és a lányom még mindig a barátainak tekinti őket. Bár nem fogadjuk el ezt oknak a zaklatásra, megértjük, hogy most honnan kaphat egy kis befolyást. Ez olyasmi, amiről a tanárnő még nem tud, ezért hétfőn beszélni fogunk vele, hogy támogatást kérjünk az iskolai interakciók korlátozásához” – számolt be az anyuka, aki végül azzal büntette meg a kislányát, hogy nem nézhet tévét és nem videójátékozhat, ellenben az őszinteségéért cserébe megtarthatja az egyéb játékokat.
„Nem hiszünk abban, hogy el kellene venni bizonyos kreatív eszközöket, mint például a színesceruzákat vagy a kifestőket, a kézműveskedést és miegymást, így ezek továbbra is mind a rendelkezésére állnak, amennyit csak akar” – folytatta. De szó sincs pizsamapartikról, gyerekzsúrokról, „még akkor sem, ha javul a viselkedése” – tette hozzá, viszont nem tudja, hogy ez elég lesz-e.
A felhasználók azonnal a támogatására siettek. Volt, aki szerint a bocsánatkérő üzenetek segítenek ezekben az esetekben, és biztosította az édesanyát, hogy „nem kudarc a szülő részéről, nem annak a jele, hogy a gyerek sérült vagy kegyetlen stb. Gonosznak lenni sajnos egy normális szociális viselkedés, amit a legtöbb ember legalább egyszer kipróbál, főleg, ha úgy érzi, hogy így akar beilleszkedni” – véleményezett a felhasználó, akivel a legtöbben egyetértettek.
Egy másik felhasználó pedig kiváló ötletet hozott fel: „Van a lányod osztályában egy titkos cetli doboz? Emlékszem, amikor a fiam ennyi idős volt, a tanárának volt egy titkos cetli doboza az osztályteremben, ahová bármelyik diák írhatott egy cetlit egy osztálytársának, amelynek központi témája az elismerés volt. A címzett nevét kell megírniuk, de a feladó nevét nem. Megőriztem néhány nagyon kedves üzenetet az osztálytársaitól. Az egyik megköszönte, hogy a szünetben uzsonnát cserélt vele. Az aláírása ’Anonimusz’ volt. Jó, ha esélyt adunk neki, hogy elmagyarázza a nézőpontját, megkérdezzük, mi az oka a cetlinek, aztán megértetjük vele vagy ráébresztjük, miért nem kellene ezt tennie, vagy miért nem kellene olyan gyerekekkel társulnia, akik negatív dolgokat mondanak más gyerekekkel szemben” – osztotta meg az illető.
