A 45 éves Amber Kissell Indiana államból második gyereke születése után kezdett el szokatlan tüneteket tapasztalni, de az orvosok nem vették komolyan azokat, és azt mondták, túl fiatal ahhoz, hogy rákos legyen.
Miután azonban számos tünettel küzdött, végül kolonoszkópiára küldték, amely során kiderült, hogy vastagbélrákja van, amely átterjedt a májára és a nyirokcsomóira.
„A helyzet nem javult. Sőt, csak rosszabb lett” – mondta Amber. „Harmadik alkalommal visszamentem, és megkérdeztem, biztosak-e abban, hogy nem vagyok rákos, mire azt mondták, túl fiatal vagyok ahhoz. De volt egy olyan megérzésem, hogy valami baljós dologról van szó.”
Végül megkapta a lesújtó diagnózist, ami sokkolta. „Az egész életem leperegni látszott a szemem előtt. A gyerekeim akkor 8 és 16 hónaposak voltak.
Olyan volt, mintha kiléptem volna a testemből. Azt hittem, meg fogok halni.
Amikor megtudtam, hogy a rák átterjedt a májamra, letettem a telefont, és felhívtam az anyámat, hogy elmondjam neki, meg fogok halni” – idézte fel a kétgyerekes édesanya.
Amber először 2015-ben, második gyereke születése után kezdett fáradtságot, bélproblémákat és megmagyarázhatatlan fogyást tapasztalni. Amikor vért talált a székletében, felkereste az orvosát, aki azonban a tüneteit egyszerű aranyérnek tulajdonította.
„Éjszaka nem tudtam felkelni, hogy gondoskodjak a babáról, annyira rosszul éreztem magam” – mondta Amber, aki azt is furcsának találta, hogy hirtelen körülbelül 5 kilót fogyott anélkül, hogy próbálkozott volna.
Amikor elkezdett szédülést tapasztalni, végül kolonoszkópiára küldték, és kiderült, hogy rákos.
„Az egészre nagyon világosan emlékszem” – mondta. „Ezután felkerestem három különböző szakorvost. Végül az első orvoshoz fordultam, mert ő volt a legmegértőbb. Azt mondta, hogy agresszív kemoterápiával kezdenek. Ezután palliatív ellátásra fogtak volna, mert nem hitték, hogy meg tudnak gyógyítani, de javítani az életminőségemen.”
Amber 12 kör kemoterápián esett át, amelyek teljesen eltüntették a daganatokat. Azóta remisszióban van. „Ez tényleg csoda volt, a gyerekeim akkor 8 és 16 hónaposak voltak” – emlékszik vissza az édesanya. „Minden előkészítettem nekik, naplót írtam, felkészítettem őket az életre nélkülem. Amikor megkaptam a hírt, hogy a tumor teljesen eltűnt, sírtam, sokáig tartott, mire elhittem.”
Közel kilenc évvel később Amber még mindig remisszióban van, és most már csak éente egyszer kell kontrollvizsgálatra járnia.
