Shigeaki Hinohara japán orvos 105 éves koráig élt, és még százévesen is dolgozott, könyveket írt, előadásokat tartott. Meggyőződése volt, hogy a hosszú, tartalmas élethez nem elegendő az egészséges táplálkozás és a mozgás. Legalább ennyire fontos, hogy legyen miért felkelnünk reggelente, megőrizzük kíváncsiságunkat, és érezzük, hogy szükség van ránk. Életfilozófiájából hét olyan alapelv rajzolódik ki, amely ma is elgondolkodtató.
Shigeaki Hinohara 1911-ben született Japánban, és 2017. július 18-án, 105 éves korában hunyt el. A tokiói St. Luke’s International Hospital legendás orvosa nemcsak rendkívüli életkora miatt vált ismertté, hanem azért is, mert időskorában sem hagyott fel azzal, amit szeretett. Betegekkel foglalkozott, fiatal orvosokat tanított, könyveket írt, és még százéves kora után is tele volt tervekkel.
Miközben sokan a hosszú élet titkát különleges étrendekben vagy bonyolult egészségmegőrző módszerekben keresik, Hinohara egészen más megközelítést képviselt. A hétköznapi szokásoknak, az életörömnek és annak tulajdonított nagy jelentőséget, hogy az ember időskorában is találjon értelmet a napjaiban.
A japán orvos gondolatait a The Japan Times már 2009-ben részletes interjúban mutatta be. A több évtizedes tapasztalataiból kirajzolódó életfilozófiát hét alapelvben lehet összefoglalni.
1. Mozogj mindennap, még akkor is, ha nincs időd edzeni
Hinohara nem a megterhelő edzéseket tartotta az egészségmegőrzés egyetlen útjának. Sokkal inkább azt hangsúlyozta, hogy a mozgás természetes része legyen a mindennapoknak.
A lift helyett rendszeresen a lépcsőt választotta, gyakran két fokot lépett egyszerre, hogy megdolgoztassa a lábizmait. Amikor csak tehette, gyalogolt, és saját maga vitte a csomagjait is.
Számára a fizikai aktivitás nem feltétlenül jelentett külön programot vagy szigorú edzéstervet. Inkább olyan szokás volt, amelyet a legegyszerűbb napi tevékenységekbe is be lehet építeni.
A rendszeres séta, a lépcsőzés és az aktív életmód idősebb korban is segíthet megőrizni az izomerőt, az egyensúlyt és a mozgásképességet. Az aktivitás mértékét természetesen mindig az egyéni egészségi állapothoz és fizikai képességekhez érdemes igazítani.
2. Ne mondj le azokról a tevékenységekről, amelyeket szeretsz
A japán orvos meglehetősen szokatlanul gondolkodott a nyugdíjazásról. Úgy vélte, nem feltétlenül jó, ha valaki egy bizonyos életkor elérése után teljesen visszavonul minden olyan tevékenységtől, amely korábban örömet és célt adott neki.
Ő maga még százéves kora felett is dolgozott. Előadásokat vállalt, könyveket készített, és folyamatosan kapcsolatban maradt munkatársaival, tanítványaival.
Nem feltétlenül a fizetett munkát tartotta nélkülözhetetlennek. A lényeg számára az volt, hogy az embernek maradjon olyan elfoglaltsága, amelyben örömét leli, és amely miatt várja a következő napot.
Ez lehet kertészkedés, olvasás, festés, zene, önkéntes munka vagy akár az unokákkal töltött idő. A fontos az, hogy az élet ne váljon kizárólag megszokott, örömtelen rutinná.
Hinohara saját életével mutatta meg, mennyire komolyan gondolja ezt: még idős korában is évekre előre tervezett.
3. Találd meg azt az okot, amiért reggelente érdemes felkelned
Talán ez volt Shigeaki Hinohara életfilozófiájának legfontosabb eleme.
A japán kultúrában létezik egy kifejezés, az ikigai, amely leegyszerűsítve azt az érzést jelenti, hogy életünknek van értelme, és van valami, amiért érdemes minden reggel felkelnünk.
Hinohara gondolkodásában központi szerepet kapott az életcél és a mások számára végzett hasznos tevékenység. Úgy vélte, hogy az időskor nem feltétlenül az aktivitás lezárását, hanem akár egy új, tartalmas életszakasz kezdetét is jelentheti.
Az életcél nem feltétlenül nagy teljesítmény vagy rendkívüli küldetés. Lehet a család, egy szeretett ember, egy régóta tervezett utazás, a virágok gondozása vagy egyszerűen az öröm, amelyet egy új nap tartogat.
A japán orvos még százéves korában sem csupán a következő hetekkel foglalkozott. A naptárában évekre előre szerepeltek feladatok és tervek, mert fontosnak tartotta, hogy mindig legyen valami, ami felé haladhat.
Ez a hozzáállás különösen sokat jelenthet azoknak, akik a nyugdíjba vonulás, a gyerekek kirepülése vagy más jelentős életváltozás után úgy érzik, elveszítették korábbi szerepüket.
4. Tanuld meg elengedni a feszültséget, és hagyj helyet az örömnek
Hinohara nem hitt abban, hogy minden percünket merev szabályoknak kell alárendelnünk. Azt tapasztalta, hogy az örömteli elfoglaltságok gyakran képesek elterelni a figyelmünket a fájdalomról és a mindennapi gondokról.
A zene, az állatok társasága és a művészeti tevékenységek különösen közel álltak hozzá. Orvosként is fontosnak tartotta, hogy a betegek ne kizárólag a kezelésre összpontosítsanak, hanem lehetőségük legyen kellemes élményeket szerezni.
A stresszt nem lehet teljesen kiiktatni az életünkből, de időről időre szükségünk van arra, hogy kiszakadjunk a feszültséget okozó helyzetekből.
Egy séta a természetben, egy kedvenc zenemű meghallgatása, egy beszélgetés vagy egy jó könyv egyszerű lehetőség arra, hogy egy időre máshová irányítsuk a figyelmünket.
Hinohara számára az életöröm nem luxus volt, amelyre csak a kötelezettségek teljesítése után marad idő. A mindennapok szerves részének tekintette.
5. Figyelj a testedre, és ne várd meg, amíg komoly baj történik
A japán orvos hosszú pályafutása során különösen nagy hangsúlyt helyezett a betegségek megelőzésére.
A St. Luke’s kórházban részt vett az átfogó egészségügyi szűrővizsgálatok elterjesztésében, és egész életében arra ösztönözte az embereket, hogy foglalkozzanak egészségükkel, ne csak akkor keressenek segítséget, amikor már tüneteik vannak.
Saját étrendjében a mértékletességre törekedett. Egyszerű ételeket fogyasztott, és ügyelt arra, hogy ne hízzon el. A zöldségek, a hal, a rizs és a kisebb mennyiségű hús rendszeresen szerepeltek az étkezéseiben.
Egyéni táplálkozási szokásai viszont nem tekinthetők mindenki számára követendő orvosi előírásnak. Különösen az étkezések kihagyása vagy a túlzott kalóriakorlátozás lehet kockázatos idősebb korban, amikor a megfelelő fehérje- és tápanyagbevitel az izomzat megőrzéséhez is szükséges.
A kiegyensúlyozott étrend, a rendszeres testmozgás, az elegendő alvás és az életkorhoz, illetve egészségi kockázatokhoz igazított orvosi vizsgálatok továbbra is fontos részei az egészségmegőrzésnek.
6. Tégy valamit másokért, és őrizd meg az emberi kapcsolataidat
Hinohara számára az élet értelmét nem kizárólag a személyes sikerek adták. Úgy gondolta, hogy az ember idősebb korában is sokat nyújthat a közösségének, és a tapasztalatai különösen értékessé válhatnak mások számára.
Hatvanöt éves kora után önkéntes munkát is végzett, fiatal orvosokat mentorált, és nagy figyelmet fordított arra, hogy tudását továbbadja.
Meggyőződése szerint a másokért végzett munka olyan célt adhat az életnek, amely túlmutat a saját problémáinkon.
Nem kell feltétlenül különleges dolgokra gondolni. Egy idős szomszéd meglátogatása, egy fiatalabb családtag támogatása, egy jó szó vagy egy közösségi kezdeményezésben való részvétel is fontos lehet.
A közeli emberi kapcsolatok a lelki jóllét szempontjából is jelentősek. A rendszeres társas érintkezés csökkentheti az elszigeteltség érzését, és támogathatja az időskori életminőséget.
7. Soha ne hagyd abba a tanulást
A japán orvos még élete utolsó évtizedeiben is új ismereteket keresett. Könyveket írt, érdeklődött az orvostudomány fejlődése iránt, és szívesen beszélgetett fiatalabb generációk tagjaival.
Nem gondolta, hogy az időskor szükségszerűen együtt jár a kíváncsiság elvesztésével.
Sőt, éppen azt tartotta fontosnak, hogy az ember újra és újra találjon olyan dolgokat, amelyek felkeltik az érdeklődését.
Egy idegen nyelv tanulása, egy új hobbi kipróbálása, az olvasás vagy egy korábban ismeretlen készség elsajátítása mind lehetőséget adhat arra, hogy az idősebb évek is tartalmasan teljenek.
Hinohara még 101 éves korában is publikált könyvet, és élete utolsó hónapjaiig aktív maradt az orvosi közösségben. A halálát megelőző időszakban is voltak jövőbeli tervei, amelyekről nem mondott le pusztán azért, mert már túl volt a századik születésnapján.
