Öt éve nem képes önállóan vizelni egy 29 éves brit édesanya, akinek az élete egyik napról a másikra változott meg. Kirstie Scothern 2021 áprilisában egy erős migrén után vette észre, hogy hiába iszik sok folyadékot, nem tudja kiüríteni a hólyagját. A kórházban végül 2,5 liter vizeletet kellett katéterrel eltávolítani a szervezetéből. Azóta számtalan vizsgálaton és kezelésen esett át, de a pontos diagnózisra továbbra is vár – írja a LadBible.
A kétgyermekes, nottinghami Kirstie Scothern kezdetben nem gondolta, hogy a vizelési nehézség hosszú évekre meghatározza majd a mindennapjait. Amikor 2021 áprilisában migrénes fejfájással ébredt, sok vizet ivott, majd feltűnt neki, hogy előző este óta egyszer sem volt mosdóban.
A hasa egyre jobban felpuffadt, és az állapota annyira aggasztóvá vált, hogy férje mentőt hívott hozzá. A nőt a nottinghami Queen’s Medical Centre kórházba szállították, ahol az orvosok megkezdték a kivizsgálását.
A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) nem mutatott ki olyan eltérést, amely egyértelmű kapcsolatot teremtett volna a migrén és a hirtelen jelentkező vizelési képtelenség között.
Az orvosok végül katéter segítségével 2,5 liter felgyülemlett vizeletet távolítottak el a hólyagjából. Ez rendkívül nagy mennyiség, amely súlyos vizelet-visszatartásra utal. Kirstie katéterrel térhetett haza, abban reménykedve, hogy a probléma hamarosan megszűnik.
Két héttel később eltávolították az eszközt, ám a fiatal nő továbbra sem tudott önállóan vizelni.
„Teljesen összeomlottam” – egyetlen nap alatt megváltozott az élete
A következő években Kirstie Scothern számos orvosi vizsgálaton vett részt. CT-felvételek, MRI-vizsgálatok és speciális urodinamikai tesztek segítségével próbálták felderíteni, mi akadályozza a hólyagja normális kiürülését.
Az eredmények ellenére a pontos okot nem sikerült egyértelműen azonosítani.
„Szörnyű volt. Amikor először közölték velem, hogy a hólyagom talán soha többé nem fog normálisan működni, és hogy önkatétereznem kell majd, teljesen összeomlottam” – mesélte a fiatal édesanya.
Az önkatéterezés azt jelenti, hogy a beteg egy vékony, hajlékony csövet vezet a húgycsövön keresztül a hólyagjába, hogy a felgyülemlett vizelet távozhasson. Kirstie számára a beavatkozás megtanulása rendkívül nehéznek bizonyult.
„Hihetetlenül fájdalmas volt, és rendkívül nehéz még a húgycsövet is megtalálni, nemhogy egy apró csövet bevezetni abba.”
Elmondása szerint kezdetben előfordult, hogy fél órán keresztül próbálkozott egy tükör segítségével, mire sikerült elvégeznie a szükséges beavatkozást.
„Akár fél órát is ott álltam egy tükörrel: nagyon felkavaró és nagyon kényelmetlen volt.”
A nehézségek nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselték. Fiatal anyaként egyszerre kellett gondoskodnia a gyermekeiről, helytállnia a munkájában és alkalmazkodnia egy olyan egészségi állapothoz, amelyről korábban szinte semmit sem tudott.
Négyóránként katéterrel kell kiürítenie a hólyagját
Kirstie állapota azóta sem rendeződött. Beszámolója szerint csak akkor érez vizelési ingert, amikor a hólyagja már nagyon megtelt, ezért rendszeresen, körülbelül négyóránként katéterrel kell eltávolítania a vizeletet.
Ez folyamatos tervezést igényel. Mielőtt elindul otthonról, számolnia kell azzal, mikor és hol tudja elvégezni a beavatkozást, és lesz-e megfelelően felszerelt, nyugodt mosdó a közelben.
„Mindig arra kell gondolnom, hol van a legközelebbi WC, és ez hatalmas hatással van az életemre” – mondta.
Az állapota a munkavégzését is befolyásolta. Korábbi munkahelyét otthagyta, és olyan feladatkört választott, amely lehetővé teszi az otthoni munkavégzést és az önkatéterezés biztonságosabb megszervezését.
A vizeletgyűjtő eszközzel kapcsolatban kellemetlen helyzeteket is átélt. Előfordult, hogy a gyűjtőzsákból nyilvános helyen szivárgott ki a vizelet, ami különösen megalázó élmény volt számára.
A nő azt is elmondta, hogy sokszor az idegenek reakciója nehezíti meg leginkább a helyzetét. Mivel külsőre egészségesnek tűnik, nem mindenki érti, miért van szüksége akadálymentes mosdóra, vagy miért kér elsőbbséget a sorban.
„Nagyon megterhelő, amikor az emberek nem értik. Gyakran érzem, hogy idegenek bámulnak, amikor belépek a mozgássérült WC-be, mert valószínűleg azt gondolják, hogy jól nézek ki.”
Kirstie egy külön kártyát is magánál tart, amely jelzi, hogy egészségi állapota miatt sürgősen mosdóra lehet szüksége. Még így is gyakran magyarázkodnia kell olyan embereknek, akik nem látják a betegségét.
Ritka betegség, a Fowler-szindróma állhat a háttérben
Kirstie Scothern úgy véli, hogy egy ritka, elsősorban fiatal nőknél előforduló állapot, az úgynevezett Fowler-szindróma okozhatja a problémáját.
A betegség a húgycső záróizmának nem megfelelő ellazulásával járhat, ami megakadályozhatja a hólyag normális kiürülését. Az érintetteknél jelentős mennyiségű vizelet halmozódhat fel, miközben a vizelési inger csökkent vagy szokatlanul későn jelentkezik.
A Fowler-szindróma diagnosztizálása összetett, mivel más, vizelet-visszatartást okozó betegségeket is figyelembe kell venni. A megfelelő kivizsgálás során az orvosok a hólyag és a húgycső működését, az idegrendszeri tényezőket és az esetleges anatómiai eltéréseket is vizsgálhatják.
Kirstie szerint az orvosok egyelőre nem erősítették meg, hogy valóban ebben a szindrómában szenved.
„Úgy gondolom, az orvosok vonakodnak a Fowler-szindrómát diagnosztizálni, mert ez a betegség nem túl ismert” – fogalmazott.
A nő botulinumtoxinos, közismert nevén botoxkezelést is kapott az izmok ellazításának elősegítésére, de az eljárás nem hozta meg a remélt javulást.
A brit NICE egészségügyi szakmai szervezet szerint a húgycső záróizmába adott botulinumtoxin-injekció bizonyos vizelet-visszatartási állapotokban alkalmazható, de a hatékonyságával és hosszú távú biztonságosságával kapcsolatban továbbra is vannak bizonytalanságok.
A fiatal nő esetében a Fowler-szindróma jelenleg feltételezés, nem megerősített diagnózis.
„A vizelést természetesnek vesszük” – más érintetteknek szeretne segíteni
Öt évvel a tünetek megjelenése után Kirstie Scothern már sokkal gyakorlottabban kezeli az állapotát, de továbbra is nehézséget jelent számára, hogy az életét folyamatosan az önkatéterezéshez kell igazítania.
A kétgyermekes édesanya azért döntött úgy, hogy nyilvánosan beszél a problémájáról, mert szeretné csökkenteni a vizelési zavarokat övező szégyenérzetet, és felhívni a figyelmet azokra a betegségekre, amelyek kívülről nem láthatók.
„A vizelést természetesnek vesszük” – mondta.
Szerinte sokan nem értik, milyen mélyen befolyásolhatja az önbizalmat, a munkát és a társas kapcsolatokat, ha valaki elveszíti egy ilyen alapvető testi működés feletti kontrollt.
„Szeretném, ha mások, akik ugyanezen mennek keresztül, tudnák, hogy bár ijesztő és elszigetelő érzés, nincsenek egyedül. Az ember alkalmazkodik, és idővel könnyebbé válik.”
