Néhány héttel ezelőtt még nevetés kísérte a történeteit, amikor Szolnoki Péter a családjáról beszélt. A Bon-Bon jubileumi koncertje után adott interjúban nem a telt házas fellépésekre, a sikerekre vagy a pályafutása legfontosabb állomásaira helyezte a hangsúlyt, hanem azokra az emberekre, akik a színpadon kívüli életében a legtöbbet jelentették számára.
A gyermekeiről mesélt. Közös emlékekről. Arról a különleges közegből, amelyben felnőttek.
Ma egészen más súllyal olvashatók vissza ezek a mondatok.
A Bon-Bon harmincadik születésnapját ünneplő koncert a hazai popzene egyik legnagyobb jubileumi eseményévé vált. Az MVM Dome nézőtere zsúfolásig megtelt, a közönség pedig az első dallamtól az utolsóig együtt élt a zenekarral. A színpadon ugyanaz az energia és lelkesedés sugárzott, amely három évtizeddel korábban elindította a formáció történetét.
Szolnoki Péter számára mégsem a grandiózus produkció jelentette az este legfontosabb pillanatát.
Az esemény különleges személyes jelentőséget kapott attól, hogy a koncertet két fia zenekara, az OTUZ nyitotta meg.
A 25 éves Peti és a 23 éves Balázs végül ugyanarra az útra lépett, amely édesapjuk életét is meghatározta, még ha eleinte más jövőt képzeltek el maguknak.
Az egyikük anglisztikát tanult, a másik filmes képzésen végzett, a zene mégis újra és újra visszatalált hozzájuk.
Ma már saját zenekaruk mellett televíziós produkciók háttérmunkálataiban is részt vesznek zenei szerkesztőként. Nevük olyan műsorok stáblistáján szerepel, mint a Kincsvadászok, az X-Faktor vagy a Csillag Születik.
Az énekes szerint ennek a történetnek nagyon egyszerű magyarázata van.
„Nyilvánvalóan ezt szívták magukba gyerekkoruk óta. Hallották, milyen zenéket hallgatok, látták, hogy otthon zenélek. Sőt, mindhárom gyerek még az anyukájuk hasában volt, amikor koncertekre jártunk.”
A beszélgetés egyik legkedvesebb pillanata egy régi családi emlék volt, amelyet mosolyogva idézett fel lányáról, Bogiról.
A fiatal nő ma már a Librettó kulturális műsor társszerkesztőjeként dolgozik, édesapja szerint pedig már születése előtt is határozott ízléssel rendelkezett a zenét illetően.
„Amikor Bogi még az anyukája hasában volt, elmentünk egy Red Hot Chili Peppers koncertre – ez még 1995-ben volt, mert ő 1996-ban született –, és a koncert alatt nagyon rugdosni kezdett. Láthatóan nem tetszett neki a zene, úgyhogy végül el is jöttünk.”
A történet évekkel később kapott igazán különös jelentést.
„Aztán évekkel később, amikor már nagyobb volt, mindig mondogatta, hogy nem szereti a Red Hot Chili Pepperst. Akkor jutott eszünkbe ez a történet, és mondtuk neki: »Hát persze, kislányom, neked már magzatként sem tetszett ez a zenekar.«”
Az interjú során maga az énekes is nevetve idézte fel ezt az emléket.
A jubileumi koncert után Szolnoki Péter arról is beszélt, hogy az évek múlásával egyre többet jelent számára a csendesebb, nyugodtabb élet és a szeretteivel töltött idő.
Az 56. születésnapját már nem szerette volna nagyszabású rendezvényekkel vagy reflektorfényes ünnepléssel tölteni.
Míg egy évvel korábban az 55. születésnapját egy látványos Big Band-koncerttel ünnepelte, ezúttal egészen másra vágyott.
A tervei szerint párjával, Vikivel, valamint a szűk családi körrel töltötte volna ezt a napot, távol a nyilvánosságtól és a színpad világától.
Az interjú minden mondata egy olyan embert rajzolt meg, aki továbbra is a zenében élt, mégis a legnagyobb büszkeséget már nem a sikerekben vagy a tapsban találta meg.
Hanem a családjában.
Ez lett az egyik utolsó alkalom, amikor nyilvánosan mesélt az életéről, gyermekeiről és azokról az emberekről, akik számára mindig a legtöbbet jelentették.
