Konstantin Urusov, egy 45 éves orosz katona több mint két hónapja nyomtalanul eltűnt. A családja meg van győződve arról, hogy a bajtársai ölték meg, mivel mielőtt nyoma veszett volna, felhívta őket azzal a figyelmeztetéssel, hogy valószínűleg végeznek vele, mert nem hajlandó tovább harcolni. De nem az ő esete az egyetlen.
Konstantin Urusov családjával Moszkvában élt, amikor 2022 októberében megkapta a behívóját. „Természetesen nem volt lelkes, hogy bevonuljon. De akkoriban sokkolt minket, hogy nem adtak nekünk semmilyen információt, és nem mondták meg, visszautasíthatja-e. Épp ellenkezőleg, börtönnel fenyegettek minket, ha megtagadja, hogy bevonuljon” – mondta Urusov egyik női rokona, aki Olga álnéven nyilatkozott a sajtónak, de a személyazonosságát a biztonsága érdekében nem hozták nyilvánosságra. „Végül a moszkvai külvárosban lévő 31135-ös egységbe sorolták be. Szinte azonnal a frontra küldték.”
Egy évvel később, 2023 októberében Konstantin súlyosan megsebesült, négy hónapot töltött kórházban, de még ez idő alatt sem sikerült teljesen felépülnie, és folyamatosan fájdalomcsillapítókra volt szüksége. Mivel mindkét lába és a hasürege is súlyosan roncsolódott, a családja attól tartott, hogy talán soha többé nem fog tudni járni.
2025 februárjában a katonai orvosi bizottság katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítette, de később visszavonták ezt az értékelést, és visszaküldték az egységéhez, annak ellenére, hogy még mindig csak nehezen tudott járni. „A szerződése lejárt, és ő kategorikusan megtagadta az új szerződés aláírását. Úgy tudom, hogy nem újítják meg automatikusan – egyszerűen kényszerítik a mozgósítottakat, hogy új szerződést írjanak alá, „megsemmisítéssel” fenyegetve őket. Vagyis halállal” – magyarázta Konstantin rokona.
„Azonnal figyelmeztetett minket: ha nem jelentkezem, az azt jelenti, hogy lelőttek. És azt is mondta, hogy ne higgyünk nekik, ha azt mondják, saját magával végzett, vagy eltűnt” – tette hozzá Olga.
A családnak meggyőződése, hogy pontosan ez történt, mivel két hónapja nem kaptak hírt róla.
„Amikor utoljára beszéltünk vele, már elvették a fájdalomcsillapítóit, és rettenetes fájdalmaktól szenvedett. Az ételét is elvették. Nem merem elképzelni, mit tettek vele ezután.”
2025. szeptember 12-én egy másik orosz katona is meghalt az egyik egységben, hasonló körülmények között. A katona lánya egy videóüzenetet rögzített apja haláláról – rokonai meg vannak győződve arról, hogy társai megverték, majd lelőtték őt.
„Apámat különösen kegyetlenül megölték a bajtársai. Ez az összes információ, amit nekem és anyámnak adtak: először azt mondták, hogy a saját bajtársai lőtték le. Nem világos, miért, nem mondták el nekünk, hogy volt-e valami konfliktus. Aztán harmadik feleken keresztül leveleket küldtek nekünk, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy apámat halála előtt brutálisan megverték, majd lelőtték” – magyarázta a videóban az elhunyt katona lánya.
„A parancsnokság nem mondott nekünk semmit, csak annyit, hogy apám holtteste a belgorodi hullaházban van. Amikor odatelefonáltam, azonnal közölték velem, hogy nem kapunk semmilyen kártérítést, mert állítólag apám részeg volt. Nem értjük, miért mondták ezt nekünk azonnal. Valószínűleg azért, hogy megszabaduljanak tőlünk azzal, hogy az ő hibája volt” – folytatta.
Ugyanakkor a katona lánya szerint a bajtársai megerősítették a családnak, hogy az apját nem látták alkoholt fogyasztani.
„A sérülések jellegéről sem mondtak nekünk semmit. A verésekről és a lövésekről – mindezt szemtanúk mesélték el nekünk, akik látták, hogyan támadták meg az apámat. A hivatalos részleteket majd csak a belgorodi boncolás után és a holttest Rosztovba való átszállítása után közlik velünk. Kapcsolatba lépünk különböző hatóságokkal, hogy legalább valamit megtudjunk. Nem mondanak nekünk semmit” – mondta az elhunyt lánya, aki a videó segítségével próbálja felhívni a figyelmet a történtekre. „Ahelyett, hogy hazájukat védenék, gyorsított kivégzést szerveznek” – tette hozzá.
A videóban azt is megemlíti, hogy apját a halála előestéjén áthelyezték egy másik ezredbe. Szerinte apja állítólagos gyilkosa, az egyik bajtársa, már beismerte a bűncselekményt.
„Nem mondják meg nekünk a nevét és a rangját. És nem értjük, miért titkolják előlünk mindezt eddig. Valószínűleg csak el akarják fedni, és úgy tenni, mintha semmit sem tudnának: azt mondják, hogy részeg volt, és ő a hibás.”
Egyre több jelentés utal arra, hogy azokat a katonákat, akik megtagadják, hogy a fronton harcoljanak, vagy megkérdőjelezik a parancsokat, megölik a társaik. Az áldozatok családtagjai pedig azt állítják, hogy elhallgattatják vagy megfenyegetik őket és megtagadják tőlük az igazságszolgáltatást.
Az „obnulovanie” kifejezés, amely „megsemmisítést” vagy „kiküszöbölést” jelent, a háború alatt elterjedt az orosz hadseregben. Több tanúvallomás szerint a parancsnokok ezzel a fenyegetésével tartják fenn az ellenőrzést a seregben.
„Nem attól félek, hogy tönkreteszik a hírnevemet, hanem attól, hogy megfosztanak a jogaimtól. Mert megfenyegettek, amikor elkezdtem nyilatkozatokat írni a katonai ügyészségnek, és a rokonaim elkezdtek írni erről a közösségi médiában” – magyarázta egy katona, akit HIV-fertőzéssel kezeltek a kórházban. A katona egyébként biztos benne, hogy egy tábori kórházban fertőződött meg. „Több hónapig nem kaptam kezelést, most legalább antiretrovirális kezelést kapok. Megfenyegettek, hogy ha újra hangoskodni kezdek, megfosztanak a terápiától, és visszaküldenek a frontra. Ott pedig vagy a bevetésre küldenek, vagy maguk semmisítenek meg.”
Egy másik katona, Daniil Rubtsov 2024 augusztusában halt meg Kurszk közelében. Édesanyja, Olga tavasz óta próbálta felhívni a figyelmet a helyzetre, amikor fiát más frissen besorozott katonákkal együtt a Kurszki területre küldték.
A katona édesanyja szerint a fia könyörgött neki, hogy ne tiltakozzon a visszaélések ellen. Néhány héttel később meghalt. „Azt mondta: anya, meg fognak ölni, és azt mondják majd, hogy öngyilkos lettem. A fiam nem mond ilyeneket könnyelműen. Aztán elküldték őket a határra, és soha nem tért vissza” – idézte fel fia halálának körülményeit az édesanya.
2025-ben egy Pavel Stovchan nevű katona élőben közvetítette öngyilkossági kísérletét, miután megtagadták a leszerelését. Később azt állította, hogy a parancsnokok azzal fenyegették, hogy „megsemmisítik”, ha nem hajlandó visszatérni a frontra. Az esete rövid ideig felkeltette a média figyelmét, majd eltűnt a hivatalos csatornákról.
Alexander Rassokha, a 433. ezred katonája, egy videóüzenetben elmondta, hogy fél visszatérni az egységéhez, miután leleplezte azokat a tiszteket, akik megöletik a katonákkal a saját bajtársaikat.
Ezekből a tanúvallomásokból úgy tűnik, az orosz hadseregben a megtorlástól való félelem tartja fenn a fegyelmet, a parancsnak ellenszegülő katonákat eltüntetik, a családok pedig válaszok nélkül maradnak.
