A 44 éves cardiffi Leroy Douglas 2005-ben került börtönbe, és eredetileg két és fél év minimális büntetést kellett volna kapnia lopásért, de továbbra is őrizetben van, mivel egy korábbi törvény értelemében a bíró határozatlan idejű közbiztonsági fogva tartást ítélt meg az esetében.
Ez lényegében azt jelenti, hogy amennyiben a bíró közveszélyesnek ítél meg egy bűnözőt, de a bűncselekmény nem elég súlyos ahhoz, hogy életfogytiglanra ítéljék, kiszabhat egy meghatározatlan idejű ítéletet.
Bár a törvényt 2012-ben eltörölték, visszamenőleg nem alkalmazták, így azok, akikre kiszabták a büntetést, továbbra is börtönben maradtak, így Leroy is.
Leroy Douglas édesapja, a 63 éves Anthony Douglas szerint a fia lényegében egy életfogytiglani börtönbüntetést tölt le, még ha nem is nevezik annak. Azt is elmondta, hogy a fia átlagos gyerek volt, de könnyen befolyásolható, és ez rossz döntésekhez vezetett.
Leroy-t tinédzserként és fiatal felnőttként több bűncselekményért is elítélték, többek között bolti lopásért. Végül 2005-ben ítélték el unokatestvére barátja telefonjának ellopásáért. A két és fél éves büntetés helyett azonban, amire eredetileg számítottak, határozatlan idejű közbiztonsági fogva tartást ítéltek meg az esetében, ami a családja szerint mindenkinek meglepetés volt.
„Két és fél évet kapott, és azóta is ott van, ennyi év után is” – mondta Anthony Douglas. „Azt vártam, hogy letölti a két és fél év felét, és újrakezdheti az életét” – folytatta az édesapa. Ehelyett azonban Leroy még mindig börtönben van.
Édesapja az ítélet kihirdetése óta nem tudta meglátogatni őt személyesen, de rendszeresen beszél vele telefonon.
A börtönben töltött évek alatt több családtagja is elhunyt, többek között a lánya, 20 éves korában, és az édesapja szerint ez nagy hatással volt a mentális egészségére.
Anthony Douglas szerint a fiát többször is áthelyezték más börtönökbe, ami miatt minden alkalommal újra kellett kezdenie a szabadlábra helyezéshez szükséges eljárást. Az édesapa azt is hangsúlyozta, hogy az egész család szenved Leroy börtönbüntetése miatt.
Douglas elismerte, hogy a fia rossz magaviselettel küzdött a fogva tartása alatt, de szerinte az tette őt azzá, aki ma, hogy nagyon fiatalon börtönbe került, és azóta is abban a környezetben van. „A családja odakint van, így bent az egyetlen példaképei azok, akik a börtönben vannak” – mondta. „Elkezdett rosszul viselkedni, mert nem tartja igazságosnak, hogy ilyen sokáig bent tartják, és ez hatással van a viselkedésére.”
Ugyanakkor bár Leroy Douglas a múltban drogfüggőségtől szenvedett, az apja szerint a börtönben negatív lett a drogtesztje.
Andrew Taylor büntetőjogi ügyvéd, aki körülbelül 10 olyan ügyfelet képviselt, akik határozatlan idejű közbiztonsági fogva tartás ítéletével kerültek börtönbe, drákóinak és igazságtalannak nevezte ezt a helyzetet.
„Voltak olyan ügyfeleim, akik e nélkül az ítélet nélkül négy-öt évre szóló, határozott időtartamú büntetésre számíthattak volna, ami biztos szabadulási dátumot jelentett volna számukra” – magyarázta. „De ez az ítélet gyakorlatilag egy életre szól” – folytatta, hozzátéve, hogy ezekben az esetekben újratárgyalásra lenne szükség.
„Ezek az emberek reményvesztettek lesznek, nincs reményük a szabadulásra, ami erőszakos viselkedéshez, és helyhiányhoz vezethet a börtönökben” – érvelt az ügyvéd. „A börtön elsődleges céljának a rehabilitációnak kell lennie, ezek a büntetések pedig ellentétesek ezzel” – hangsúlyozta.
