Hatvanhárom évvel ezelőtt Jurij Gagarin volt az első ember, aki eljutott az űrbe, és valószínűleg ő volt az első, aki megtapasztalta azt, amit a tudósok ma „áttekintő hatásnak” (overview effect) neveznek.
Ez egy kognitív nézőpontváltozást jelent, amit az asztronauták akkor élnek át, amikor először látják meg a bolygót az űrből, és amit általában áhítattal vegyes megértésként szoktak jellemezni. Az űrből ugyanis a Föld egységes látványt nyújt, és az emberek egymás közötti konfliktusai hihetetlenül jelentéktelennek tűnnek.
Egy űrhajós azonban most egy másik észrevételt is megosztott. Ron Garan űrhajós, író és humanitárius, aki 178 napot töltött az űrben, egy interjúban azt mondta, rájött, hogy a bolygó sokkal törékenyebb, mint gondolta.
„Amikor kinéztem a Nemzetközi Űrállomás ablakán, láttam a villámok paparazzi-szerű villanásait, láttam a sarki fények táncoló függönyeit, amelyek olyan közelinek tűntek, hogy szinte olyan érzés volt, mintha kinyúlhatnánk, és megérinthetnénk azokat. És láttam bolygónk légkörének hihetetlenül vékony voltát. Abban a pillanatban rám tört a kijózanító felismerés, hogy ez a papírvékony réteg tart életben minden élőlényt a bolygónkon” – magyarázta Garan.
„Egy színjátszó, élettől hemzsegő bioszférát láttam” – folytatta.
„Nem láttam a gazdaságot. De mivel az ember alkotta rendszereink mindent, beleértve a bolygónk életfenntartó rendszereit is, a globális gazdaság alárendeltjeként kezelnek, az űrből nézve nyilvánvaló, hogy hazugságban élünk” – mondta.
Ron Garan hozzátette, hogy ebben a pillanatban döbbent rá, hogy az emberiségnek át kell értékelnie a prioritásait, és magának a bolygónak kell az elsőnek lennie, csak azután következhet a gazdaság és a társadalom, nem pedig fordítva, ahogy jelenleg gondolkozunk. Véleménye szerint csak ekkor fejlődhet tovább az emberiség.
Garan szerint civilizációként nagyon magas árat fizetünk azért, hogy képtelenek vagyunk egy bolygóközpontú szemlélet kialakítására, és ez az egyik fő oka annak, hogy sok problémánkat nem tudjuk megoldani. Bár gazdasági tevékenységünk egyfelől javíthatja az életminőséget, másfelől katasztrofális a bolygóra nézve, ami fenntartja mindezt az életet.
„Addig nem lesz béke a Földön, amíg nem ismerjük fel az alapvető tényt, hogy minden valóság összefüggő szerkezetű” – mondta Garan.
„És amikor túl tudunk jutni a kétdimenziós, „mi kontra ők” gondolkodásmódon, és elfogadjuk az univerzum valódi, többdimenziós valóságát, amelyben élünk, akkor nem fogunk többé a sötétségben lebegni… és ez egy olyan jövő, amelynek mindannyian szeretnénk a részesei lenni. Ez az igazi küldetésünk.”
William Shatner színész is Garanhoz hasonló élményről számolt be, amikor az űrbe utazott, és azt mondta, hihetetlen szomorúságot és gyászt érzett, ahogy lenézett a Földre.
„Az űr kegyetlen hidegsége és a Föld meleg gondoskodása közötti kontraszt elsöprő szomorúsággal töltött el” – magyarázta, hozzátéve, hogy ebből a perspektívából szemlélve érthetetlen, hogy pusztíthatjuk minden nap saját kezűleg tovább a bolygót.
„Minden nap szembesülünk azzal a tudattal, hogy a Föld további pusztulása a mi kezünk által történik: állatok és növények halnak ki, olyan dolgok, amelyeknek a kialakulásához ötmilliárd év kellett, és hirtelen soha többé nem látjuk őket az emberiség beavatkozása miatt” – mondta a színész.
