Csak négy kérdésre kell válaszolnod:
Mitől félsz?
Mi szent?
Miért érdemes élni?
Miért érdemes meghalni?
És mindent tudok rólad. A többi fölösleges.
Azt, hogy ki vagy most, nagymértékben a múltad határozza meg, a mostani adott helyzettel egyhuzamban. A megváltatlan múlt. Nem erre építesz, de befolyásol. Arra kényszerít, hogy falakat építs és rombolj. „Az a múlt, ahol a szeretet kudarcot vallott.” S ez a félelmed. Ettől félsz.
A szentet tisztelni kell, becsülni, felnézni rá. Ha arra gondolsz, ami szent és mosolyogsz: elárultad magad – mindent tudok rólad. Gyenge vagy. Ha a szentnek élsz: elárultad magad – becsüllek érte. Te vagy a szent.
Minden, ami fejleszt, ami jó, ami érted van: azért érdemes élned. Ha tudatában vagy annak, hogy minden érted van: a reggel, az illat, az érintésem, a rémálmaid: elárultad magad – érted érdemes élni.
Ha tudod, hogy jobb leszel egy fokkal is, ha meghalsz: ezért érdemes meghalni. De ha nem tudod: elárultad magad – senki sem fog érted meghalni.
És mindent tudok rólad. A többi fölösleges.
Attól félek, hogy sajnálni fognak. S attól félek, hogy nem leszel képes engem szeretni.
Szent az, ami van. Ami most vagyok ebben a pillanatban. Szent, amit megérintek, amit most látok, amit most érzek. A többi csak kifogás vagy bűn. Te vagy szent nekem.
Azért érdemes élnem, hogy jobb legyél egy fokkal is.
Azért érdemes meghalnom, hogy jobb legyél egy fokkal is.
A többi fölösleges.
Birtalan Katalin
