William Leslie Arnold elítélt bűnöző volt, aki 1958-ban lelőtte a szüleit, miután azok nem voltak hajlandóak kölcsönadni neki az autójukat. Később azonban teljesen új életbe kezdett, és még a fia elől is sikerült eltitkolnia a tettét – írja a CNN.
Arnold mindössze 16 éves volt, amikor elkövette a gyilkosságokat, és elásta szülei holttestét a nebraskai Omahában lévő családi házuk hátsó udvarán. Az ezt követő két hétben úgy folytatta az életét, mintha semmi sem történt volna, végül azonban letartóztatták, beismerő vallomást tett, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
1967-ben azonban megszökött a börtönből, és az élete innentől kezdve gyökeres fordulatot vett: Ausztráliában telepedett le, más nevet vett fel, és szerető családapa lett, aki haláláig megőrizte sötét titkát családja előtt.
Azon az estén, amikor lelőtte a szüleit, Arnold moziba ment a barátnőjével
Az 1950-es években a sajtóban megjelent fekete-fehér képeken az látható, amint a fiatal Arnoldot rendőrök kísérik ki a háza kertjéből, miután megmutatta, hol ásta el a szülei holttestét.
Arnold lelőtte a szüleit, elvitte a kocsijukat, és egy szabadtéri moziba ment akkori barátnőjével. Mindenkinek azt mondta, hogy a szülei elutaztak.
„Megölni a szüleidet azért, hogy moziba mehess a kocsijukkal – ez nem normális. Elgondolkodtatott azon, hogy talán valami más is volt a háttérben” – mondta Geoff Britton nyomozó, aki 2004-ben vette át az ügyet, amikor Arnold már 30 éve szökésben volt.
1967-ben, mindössze 8 börtönben töltött év után Arnold és egy másik elítélt, James Harding, a helyi újságban, a Lincoln Journal Starban megjelent hirdetések segítségével kommunikálni kezdtek egy volt fegyenccel, akit feltételesen szabadlábra helyeztek, és megszerezték tőle a felszerelést, amihez szükségük volt a szökéshez.
Britton szerint a két rab a Szökés Alcatrazból című Clint Eastwood filmhez hasonló módon, maszkok használatával csapta be az őröket.
A börtönigazgató szerint ez volt a „legtisztább” szökés, amit valaha látott
A helikopterek és repülőgépek részvételével zajló rendőrségi keresés négy amerikai államra terjedt ki. Három hónappal később a börtönigazgató azt mondta, ez volt a „legtisztább” szökés, amit valaha látott.
A nyomozók később felfedezték, hogy a szökevények eljutottak Omahába, ahonnan busszal Chicagóba mentek, ott pedig elváltak. Hardingot egy évvel később elfogták, Arnold azonban nyomtalanul eltűnt.
Az évek során a nyomozók több lehetőséget is fontolóra vettek, többek között azt, hogy Arnold Dél-Amerikába menekült, bár nem találtak bizonyítékot arra, hogy valaha is ott járt volna.
Britton valósággal az ügy megszállottja lett, de nem sikerült eredményre jutnia. A nyomozást később Matthew Westover vette át, aki felfedezte egy újságíró, Henry J. Cordes cikksorozatát Leslie Arnoldról. A cikkekből kiderült, hogy a történet sokkal bonyolultabb annál, amilyennek első ránézésre tűnt. A riporter megtudta, hogy Arnold jó tanuló volt az iskolában, de kapcsolata a szüleivel meglehetősen nehéz volt. A gyilkosságokat azután követte el, hogy állítólag csúnyán összeveszett az anyjával a barátnője miatt, akit a szülei nem fogadtak el.
A börtönben Arnold soha nem szegte meg a szabályokat, és idő előtt szabadulhatott volna. A zene szó szerint menekülést jelentett a számára – a börtön zeneszobájában töltötte ideje nagy részét, és innen is szökött meg.
A rendőrség több mint 60 évvel a gyilkosságok után DNS-mintát vett Arnold testvérétől, James Arnoldtól, aki a bűntény estéjén nem tartózkodott otthon, de ez a kísérlet sem vezetett eredményre. Westover azonban nem adta fel.
Végül fény derült a sötét titokra
2022-ben Westover kapott egy e-mailt egy férfitól, akinek a DNS-e hasonlóságot mutatott Arnoldéval, és aki azt mondta, szeretne többet megtudni az apjáról, aki tudomása szerint Chicagóból származott, és árva volt. Westover alig akarta elhinni, hogy ezúttal valóban Arnold nyomára bukkanhatott.
A férfi, aki az e-mailt írta, valóban Arnold fia volt, de ő John Damon néven ismerte az apját, aki 2010-ben elhunyt. Westover először nem volt meggyőződve arról, hogy Arnold valóban meghalt: „Ha ennyire okos, és 50 évig sikerült elmenekülnie a rendőrség elől, ki tudja, nem játszotta-e meg a halálát és hamisította meg az összes fotót?” – mondta.
Amikor azonban meggyőződött róla, hogy a bűnöző, akit évek óta keres, valóban meghalt, úgy érezte, el kell árulnia a férfi sötét múltjának részleteit a fiának, és arra a kérdésre, hogy került börtönbe az apja, Westover őszintén felelt: „Valóban árva volt, erről nem hazudott, de azért volt árva, mert megölte a szüleit.”
William Leslie Arnold, más néven John Damon 69 éves korában halt meg, és Ausztráliában temették el.
Arnold néhány hónappal azután változtatta meg a nevét, hogy 1967-ben megszökött a börtönből. Ezután egy étteremben dolgozott, ahol megismerkedett első feleségével, akitől négy gyermeke született.
Cincinnatiba, Miamiba majd Los Angelesbe költözött, mielőtt 1978-ban elvált volna első feleségétől. Az 1990-es években Új-Zélandra, majd Ausztráliába költözött. Britton szerint Arnold családja és második felesége semmit sem tudott korábbi életéről.
Westover bizonyos értelemben megkönnyebbült, amikor megtudta, hogy Arnold meghalt. „A rendőr énem mindig is el akarta kapni és le akarta tartóztatni. De nem ez lett a vége” – mondta. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy fantasztikusnak találta Arnold családját, bár adatvédelmi okokból nem sok részletet árult el róluk.
„Azt hiszem, végül olyan szülő vált belőle, amilyen lenni szeretett volna, vagy amilyen szülőkre ő maga vágyott. Mert mindabból, amit megfigyeltem, úgy tűnik, hogy jó apa volt. Nagyszerű gyerekeket nevelt fel” – mondta Westover.
Arnold fia nem volt hajlandó nyilatkozni a CNN-nek, de a következő üzenetet küldte: „A DNS-tesztek elvégzésekor nem figyelmeztetnek, hogy nem biztos, hogy tetszeni fog, amit találsz. De nem bántam meg, hogy elvégeztem, és örülök, hogy most már tudom az igazságot az apámról.
Bár megrázó tudni, hogy az élete egy szörnyű gyilkossággal kezdődött, az öröksége ennél sokkal több. Szeretném, ha arról lenne ismert, hogy jó apa volt, átadta nekünk a zene iránti szenvedélyét, és arra tanított, hogy mindig a lehető legjobb ember legyek.”
