Mai világunk fejlett orvostudományának árnyékában sokszor szembe ütköznek a tudomány tényállásai magával a hittel. Vannak, akik a végletekig képesek kiállni a kézzel fogható bizonyítékok, tesztek, eredmények, kutatások, elméletek bizonyosságában, míg mások a saját hitükben bíznak annyira, hogy még a leghalálosabb kórral is szembe mernek nézni.
Akármelyik oldalon is álljunk, bizonyára nem egy olyan esetről hallottunk már, amikor egy rákkal küzdő páciens esetén például az orvosi szakvélemény semmi jóval nem kecsegtetett, ám csodával határos módon, némi idő múltán az illető teljes mértékben felépült és ott folytatta az életét, ahol a törés előtt abbahagyta.
Ehhez hasonló történetek ezrei keringenek a köztudatban és szakbabéliként, Dr. Eben Alexander sok esetben testközelből is átélhette a tudományos magyarázat nélküli csodákat.
„Amikor fiatalabb voltam úgy hittem, hogy minden mögött egy szerető Isten és egy biztonságos menny áll” – nyilatkozta Dr. Eben. „Aztán az orvosi tanulmányaim során az idegsebészet felé vettem az irányt és egyre több és több olyan esettel találkoztam, amelyek megkérdőjelezték az egész addigi hitemet.”
A váratlan leépülés
Dr. Alexander egy átlagosnak induló éjszaka azonban arra ébredt, hogy súlyos izomgörcs gyötri. A fájdalmai olyannyira extrémnek bizonyultak akkor, hogy leginkább ahhoz tudná így utólag hasonlítani, mint amikor valakit a semmiből elcsap egy vonat. Orvos létére igyekezett megnyugtatni saját magát és a nejét is arra kérte, hogy ne tárcsázza a segélyhívó számot. Ám ez óriási hiba volt, ugyanis csupán néhány pillanat alatt eszméletét vesztette.
A kórházban a szakemberek egy ritka bakteriális agyhártyagyulladást diagnosztizáltak Dr. Alexandernél, amelynek következtében az orvos súlyos kómába esett.
A feleségének azt mondták a doktorok, hogy akár az is megtörténhet, hogy soha többé nem ébred fel.
Az idegsebész orvosnál semmilyen agyi aktivitást nem észleltek a kóma alatt, ám a hosszúnak nyúló napokon Dr. Alexander olyan dolgokat tapasztalt, amelyeket még soha.
Visszaemlékezései alapján az egész eszméletvesztésének ideje alatt egy sötét, meghatározhatatlan helyen volt emlékek és időérzék nélkül.
„De aztán onnan egy lágy fény és egy kellemes dallam mentett ki, hiszen elkezdtem ezek irányába sétálni. A körülöttem lévő sötét szövetnek tűnő anyag megnyílt, és élénk színek ezrei tódultak felém, pillangók és virágok millióinak kíséretében” – mondta a szakember.
Dr. Alexander elmagyarázta, hogy a varázslatos helyen egy ismeretlen csodálatos, mosolygós, kék szemű lány kísérte végig.
„Egyetlen szót sem szólt hozzám. Amikor rám nézett a gondolatai egyenesen az elmémbe ivódtak, melyek így szóltak: „Szeretve és védelmezve vagy, semmi rossz nem történhet veled.”
Aztán az orvos még azt is hozzátette, hogy a lány ezzel köszönt el: „Sok dolgot meg fogunk tanítani neked, de vissza kell menned.”
Mindeközben a valós életben az őt kezelő orvosok már végleg feladták a reményt és közölték Holley-val, a feleségével, hogy már sosem kaphatja vissza a férjét. A 7 napnyi kóma után azonban Dr. Alexander egyszer csak kinyitotta a szemét. Az ébredés utáni első dolga az volt, hogy mesélni kezdett a lányról.
Dr. Alexander csodával határos felépülését úgy értelmezte, hogy „tudatában kell lennünk annak, hogy a lelkeink örökkévalóak.”
Az orvos egy könyvet is írt a nem mindennapi tapasztalatairól „Proof of Heaven: A Neurosurgeon’s Journey Into the Afterlife” címmel, amelyben a kóma ideje alatt történt dolgokat próbálja a lehető legrészletesebben megosztani a világgal.
Dr. Alexander az alábbi interjúban mesél bővebben a túlvilági élményeiről!
