Polgár Róbert moldvai csángó származású, de már hosszú évek óta Magyarországon él. A Zala megyei Murakeresztúron szolgált katolikus papként, majd 2019-től a falu polgármestere lett.
Plébánosként azonban közel egy évtizeden át kénytelen volt kettős életet élni, mivel beleszeretett egy nőbe, akivel családot alapított, és három gyereke született, az egyház tilalma ellenére. Végül a gyerekei iránt érzett szeretete vette rá őt arra, hogy színt valljon, és lemondjon a hivatásáról családja javára. Bár kezdetben rengetegen ítélkeztek fölötte, amikor indult a polgármester választásokon, mégis hatalmas fölénnyel aratott győzelmet: a falu újból bizalmat szavazott neki, ezúttal más szerepkörben.
Történetéről dokumentumfilm is készült „A döntés” címen, amit a korábban producerként dolgozó Ugrin Julianna és párja, Vízkelety Márton operatőr készített.
„Robi tehetséges, magasan képzett és odaadó római katolikus plébános Magyarország egyik vidéki egyházközségében. Figyelmes lelki vezető és közösségépítő, akit szeretnek és tisztelnek a hívek. Ám Robi egyszersmind szeretetteljes élettárs és három kisgyermek apja. Családjának egyre nagyobb szüksége van rá, így nehéz döntést kell meghoznia: lemond papi hivatásáról, ezzel kockáztatva a közösség szétesését, vagy továbbra is titokban, rejtőzködve neveli fel gyermekeit. Vajon mi a helyes út?” – áll a film leírásában.
Polgár Róbert mélyen hívő családból származik, az édesanyja kántor volt, és gyerekként minden misén részt kellett vennie öt testvérével együtt. A romániai Bákó megyei Magyarfaluban nőtt fel, de hetedik osztálytól már Csíkszeredában tanulhatott magyarul. Az érettségi után döntött a papi hivatás mellett, és Veszprémben végezte el a szemináriumot.
Mivel gyerekkorában gazdálkodással, állattenyésztéssel foglalkozott a családja és a közvetlen környezete, ez később is fontos része maradt az életének, papként kertet művelt, birkákat, fürjeket tartott, sőt, biogazdálkodással is próbálkozott.
Polgármesterként is ugyanaz a kezdeményezőkészség jellemzi, mint korábban plébánosként, és a hitvallása, hogy: „Egy vezetőnek irányítania is kell, de nem a pálya széléről. Ott kell lennie az élen, példát kell mutatnia” – árulta el a Maszol.ro portálnak egy nemrég készült interjúban.
Élete legnehezebb döntése volt, hogy válasszon a papi hivatása és a családja között, de kénytelen volt ezt megtenni, mivel a katolikus egyház cölibátusra kötelezi a felszentelt papokat. Bár sokáig nyílt titok volt a tény, hogy Keszthelyen családja van, amíg nem vállalta nyíltan a szerepét családapaként, a legtöbben elfogadták ezt, és egyszerűen félrenéztek. Amikor azonban nyilvánosság elé állt, már koránt sem voltak ilyen elnézőek az emberek.
„A mai világ azt próbálja elhitetni velünk, hogy szuperek, tökéletesek vagyunk, és egy ilyen világban nem lehet csak úgy kiállni mások elé és beismerni a tévedéseinket. A mai világ kevésbé fogadja el a gyengeséget. Ebben a vonatkozásban a felvállalásom akár tükör is lehet a társadalom számára” – nyilatkozta Polgár Róbert a lapnak.
Egy idő után maga a püspök is tudott a kettős életéről, de ahelyett, hogy azonnal elbocsátotta volna a plébánost, elég időt biztosított neki arra, hogy magától is belássa, ez így nem mehet tovább, amiért azóta is hálás neki, mert így volt ideje tisztázni önmagában a kérdést, és megbizonyosodni róla, hogy Isten így is szereti őt.
Mivel két olyan dolog közül kellett választania, amit egyaránt szeretett, évekig élt bizonytalanságban, de ma már sok kérdésben tisztábban lát.
„Voltak időszakaim, amikor nehéz volt ezt a terhet cipelni: eleinte például lelkiismeret-furdalásom volt, de egy idő után megértettem, hogy a cölibátus pusztán emberi törvény, egy olyan szabály, amit csak a római katolikus egyházban vezettek be. Valószínűleg kezdetben volt létjogosultsága, de ma már nincs. Ezzel nem azt mondom, hogy teljesen el kell törölni a cölibátust, mert van, aki erre született, viszont van, aki nem. A papi hivatás és Isten üzenetének továbbadása egy cölibátustól független dolog, hiszen nem minden ember érez elhívást arra, hogy az istenkapcsolatát, az Istenhez fűződő érzéseit egy közösséggel tudassa” – mondta a Maszol.ro-nak.
„A papokra mi aggattuk rá azt a tévhitet, hogy nem esendőek. Pedig ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ez nem jogosítja fel őket arra, hogy bűnt kövessenek el. Külön kegyelmet kaptak a Jóistentől, egy feladatot, hogy Isten üzenetéről beszéljenek és megéljék azt. De ha a papok tökéletesek lennének, akkor sok Jézus járna közöttünk. Ha tökéletesek lennénk, nem lenne szükségünk a megváltásra, a magunk istenei lennénk” – tette hozzá.
