Számszerűleg is kimutatható, hogy a japán turisták egyre inkább kerülik a francia fővárost, mivel egy eddig ismeretlen kór “támadja” őket, aminek egy eddig figyelmen kívül hagyott pszichológiai szindróma lehet az oka.
Akármilyen furcsán is hangzik, a Párizs-szindróma nagyon is valós. A probléma gyökerét a rengeteg ferdített igazság adja, amit romantikus regényekben, reklámokban, és egyáltalán a médiából áradó “igazságok” váltanak ki. Így: a nők lelkében Párizs jelenti a szerelem, a Chanel parfüm illatú utcák, kedves kávéházak és sármos férfiak paradicsomát, ahol mindenki mindenkinek bókol, és minden második embernek fehérnemű üzlete van. Nos, ezen klisés életképpel való közvetlen szembesülés a való életben súlyos depressziót okozhat.
Mitől válunk depresszióssá? A beszámolók szerint a turisták egy fantáziavilágban élnek Párizzsal kapcsolatban, és a valóság megtapasztalása után olyan érzésük van, mint: szorongás, mindenki őket figyeli az utcán, kinézik őket, nem találják a helyüket, bénáznak, mindenki röhögi tapasztalatlanságukat stb. Ezek együttesen adják azt a kór kiváltó okát, és tulajdonképpen senki sincs biztonságban a világ egyik legszebb városában.
Érdekes, hogy a legtöbb ilyen kórban szenvedő turista japán, vagy legalábbis keleti, és a helyi kórházban külön osztály foglalkozik ezekkel az esetekkel. A szakértők szerint a magasszintű japán tolerancia és diszkréció súlyos ellentétben áll a vörösboros francia egóval, ahol nem ritka, hogy az emberek a legkisebbtől egészen a legnagyobb problémákig mindent egymás szemébe mondanak, nyíltan, némi színpadiassággal. Individualizmus, természetes tisztelet hiánya, csapatszellem hiánya, felelősségérzet hiánya, valamint a folyton éreztetett felsőbbségérzet, hogy mi franciák vagyunk – talán ez lehet az oka a rejtélyes depressziónak.
