Mágneses képalkotó berendezés segítségével a tudósok feltárták az agy azon részeit, melyek a finom nyelvi árnyalatok, mint például az irónia, feldolgozásáért és értelmezéséért felelősek.
Egy bizonyos agyi régióról, az úgynevezett “ToM” hálózatról beszélünk, mely a mágneses képek alapján akkor aktivizálódik, amikor ironikus nyelvi tartalmakat dolgozunk fel.
A tanulmány során a tudósok különféle rövid esszéket, novellákat adtak a kísérletek alanyainak, melyek mindegyike két verzióban íródott: egy ironikus és egy kevésbé, vagy egyáltalán mindenféle iróniát mellőző verzió. A várt reakció megvolt, és mind a 20 iromány alkalmával jól meg tudták határozni, hogy mikor olvasta valaki az ironikus verziót, és mikor használta agyának ezen értelmezésért felelős régióját.
A “ToM” hálózat egy rövidítés, amely a Theory of Mind, azaz “tudatelmélet” fogalomból származik, mely szerint mi, emberek ruházzuk fel gondolatainkat, érzelmeinket és szándékainkat bizonyos attribútumokkal, címkékkel, személyes interakcióink alapján. Másképp fogalmazva ez egy olyan folyamat, melynek során a számunkra addig ismeretlen információkat, benyomásokat így igyekszünk megmagyarázni, interpretálni. E folyamat terméke a jó és a rossz zene, a szép és a csúnya cipő, az illik és a nem illik dolga.
A folyamat automatikus, reflex szerű, vagyis bármit is látunk vagy tapasztalunk, azt agyunk rögtön lefordítja arra a nyelvre, kódrendszerre, ami az addig megszerzett tudásunk segítségével megmagyarázható. Valószínűleg ha életünkben először látnánk zsiráfot, az számunkra úgy fogalmazódna meg, mint egy szőnyeg mintás, hosszú nyakú ló, mivel addig nem tudtunk róla semmit.
A tanulmány azt bizonyítja, hogy a ToM hálózat közvetlenül vesz részt a megértési folyamatok, így az irónia értelmezésében is, tágabb értelemben véve a hálózat fejlesztésével tudjuk finomítani az apró, néha csak árnyalati nyelvi különbségek és értelmek megértését is.
