A legendás Kessler nővérek, Alice és Ellen, 89 éves korukban együtt távoztak az élők sorából. A világhírű művészpár, akik olyan ikonikus előadókkal dolgozhattak együtt, mint Frank Sinatra, Fred Astaire és Harry Belafonte, München mellett, Grünwaldban halt meg – asszisztált öngyilkosság révén.
A német sajtó beszámolói szerint a törvényszéki nyomozók hétfő délután kapták meg az értesítést, hogy az ikrek az asszisztált öngyilkosság lehetőségével éltek. Németországban ez a gyakorlat szigorú feltételek mellett engedélyezett: a Bild szerint csak akkor, ha az érintett nagykorú, teljes cselekvőképességgel rendelkezik, és döntését felelősen, önkéntesen hozza meg.
Alice és Ellen Kessler több mint 60 éves pályafutást tudtak maguk mögött, amely során a színpadok és televíziók világát is meghódították. Kiemelkedő népszerűségnek örvendtek az Egyesült Államokban, Franciaországban és Olaszországban.
Még 80 évesen is aktívak maradtak: felléptek Udo Jürgens Ich war noch niemals in New York című musicaljében, bizonyítva, hogy energiájuk és tehetségük évtizedeken át változatlan maradt.
Az elmúlt években visszavonultan, München közelében éltek együtt. Gyermekük nem volt, végrendeletükben pedig jótékonysági szervezetek támogatását kérték. 2024 áprilisában a BILD-nek így nyilatkoztak közös kívánságukról: „A halálban is együtt akarunk lenni, ezt szeretnénk – és ezt is írtuk végrendeletünkbe” – mondta Ellen Kessler.
Pályafutásuk során számos rangos díjat kaptak, köztük a montreux-i Arany Rózsát, a Szövetségi Érdemkeresztet szalaggal, és legutóbb, 2025-ben a Bajor Érdemrendet. A közönség szemében az elegancia, a precizitás és a művészi minőség emblematikus megjelenítőiként maradnak meg.
Alice és Ellen 1936. augusztus 20-án születtek Nerchau-ban, Szászországban. Már egészen fiatalon elkezdtek táncolni, édesapjuk tanította őket. Később a lipcsei opera gyermekbalettjének tagjai lettek, majd felvételt nyertek az opera tánciskolájába is.
Gyermekkoruk azonban közel sem volt idilli. A Tagesschau szerint két idősebb testvérük hepatitisben és tífuszban halt meg, édesapjuk alkoholfüggősége pedig súlyos bántalmazással árnyékolta be a mindennapokat. A nővérek így emlékeztek vissza a Die Zeit-nek adott interjúban: „A vak dühétől való félelmünk és az az érzés, hogy senkire sem számíthatunk, örökre összekötött minket.”
Majd hozzátették: „Közelségünk mélyebb gyökerekkel rendelkezett, mint a szokásos ikerpárok egysége – számunkra ez egyben túlélési ösztön is volt.”
A család a berlini fal felépítése előtt elhagyta az NDK-t, hogy Nyugaton telepedjen le. 1952-ben a már komoly balettképzésben részesült lányokat leszerződtette a düsseldorfi Palladium revüszínház.
1955-ben a párizsi Lido igazgatója is felfigyelt rájuk, majd szerződést ajánlott nekik. Mindössze 18 évesen már a Champs-Élysées színpadán táncoltak, és rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tettek szert.
1960-ban lejárt párizsi szerződésük, és a nővérek világkörüli turnéra indultak: New York, Caracas, Monte Carlo, Barcelona, Buenos Aires és Sydney színpadai mind láthatták őket. Szerepeltek amerikai televíziós műsorokban és filmekben is, tovább erősítve legendás hírnevüket.
