A gyerekekre sosem szabad úgy tekinteni, mint valami magántulajdonra. A gyerekeket szeretni kell, vigyázni kell rájuk, addig, míg képesek lesznek magukról gondoskodni. Nagyon tömören így lehetne összefoglalni azt, hogy mi is igazából a szülő feladata.
Most 7 ártó szülői magatartást, nevelési módszert írunk le, amit ajánlott elkerülni, ha egészséges, talpraesett felnőtteket szeretnénk gyerekeinkből faragni.
1. Ha a szülő úgy tekint a gyerekére, mintha az életének egy kiegészítő tartozéka lenne.
Meg kell érteni, hogy nem azért kell gyereket vállalni, mert azzal kipipáltunk egy dolgot, ami az élet velejárója, és ezzel letettünk valamit, vagy valakit az asztalra. Egy gyerek nem azért kell megszülessen, mert zátonyra futott a házasságunk, se nem azért, mert el szeretnénk űzni a depressziónkat. Felnőtt módjára kell megoldani a problémáinkat, amit nem old meg egy gyerek sem.
2. Ha egyes szülők egyfajta státusszimbólumot csinálnak gyerekükből.
A gyerekek nem tárgyak, akikre márkás holmikat, karórát, ékszereket aggathatunk, csak azért, hogy a szülő, a többi felnőtt előtt villoghasson anyagi helyzetével. Természetesen örüljünk, ha gyerekünk jó jegyet hoz haza az iskolából, legyünk büszkék rá, de nem szabad ezzel visszaélni, és gyorsan a másik szülő orra alá dörgölni, hogy a mi gyerekünk okosabb.
3. Ha egyes szülők úgy tekintenek gyerekükre, mint a mini Énükre, hasonmásukra.
Attól még, hogy a gyerekünk, még nem biztos, hogy az a hobbija, mint nekünk, vagy azt a színt, ruhát, autót szereti, mint mi. Inkább fogadjuk el, és szeressük olyannak a gyerekünket, amilyen valójában, mert ő egy autonóm ember, ha még kicsi is.
4. Ha a szülők úgy gondolják, hogy míg a gyereküket nevelik, etetik, addig a gyereknek tisztelnie kell őket.
Ez a típikus “amíg az én kenyeremet eszed, azt teszed, amit mondok neked” felfogás. Ha azt gondoljuk, hogy gyerekünk egész életében a adósunk lesz, mert életet adtunk neki, akkor ez egy eléggé egoista magatartást. Ha szülőként jól teljesítünk, a gyerekünk hálás lesz, és szeretni fog, csak nekünk is szeretnünk kell őt, feltétel nélkül, a puszta léte miatt.
5. Ha a szülő bántalmazza a gyerekét, mert úgy gondolja, ehhez joga van.
Egy gyereket sem szabadna fizikálisan, verbálisan, szexuálisan, vagy lelkileg bántalmazni. Sok szülő ilyenkor azzal érvvel, hogy azért verte, szidta össze a gyerekét, mert szereti. Nos, ez nem így van: gyereket bármilyen módon bántalmazni bűn.
6. Ha a szülők azért hoznak különböző szabályokat, hogy éreztessék felsőbbrendűségüket.
Ez nem helyes megközelítés. Egy szülő úgy nevel a legjobban, amilyen mintát mutat. Tehát annak a kamasznak hiába mondják a szülei, hogy tilos számára a dohányzás, ha anyja, apja egész nap füstöl. Azt kell megmutatni a gyereknek, hogy miért jó adni, segíteni másoknak.
7. Ha a szülő úgy gondolja, hogy ő neki több joga van, mint egy gyermeknek.
Az élethez való jog tekintetében egy gyereket is ugyanazok a dolgok, jogosultságok illetnek meg, mint a felnőtteket. Egy kiskorúnak is joga van az élethez, a szeretethez, a törődéshez, a tiszta környezethez.
