A gyerekkori tapasztalatok képezik a személyiségünk alapjait, és ha ezek a gyökerek megsérülnek, az az egész felnőtt életünkre hatással lehet, és sebezhetővé tehet.
A szülői szeretet biztonságérzetet és erőt ad a gyereknek, de a szülők hidegsége, kegyetlensége vagy közönye mély pszichológiai sebeket hagy maga után. Ezek a traumák nem múlnak el maguktól: hatással vannak a felnőttkori kapcsolatokra, az önbecsülésre és akár a fizikai egészségre is.
6 gyerekkori trauma, amelyet egész életünkben magunkban hordozhatunk
1. Az elutasítás traumája – Amikor úgy érezzük, nem szeretnek minket
Ha egy gyereket állandó kritika vagy közöny ér, akkor arra a következtetésre jut, hogy valami baj lehet vele, és ezért nem szeretik. Az elutasítás miatt a gyerek attól fél, hogy nem fogják elfogadni, és alacsony önértékeléshez vezet.
Felnőttkorban ez úgy nyilvánulhat meg, hogy az illető bármi áron próbálja elérni, hogy megkapja a szeretetet, például azzal, hogy folyton tökéletességre törekszik, és próbál megfelelni, de a belső értéktelenség érzése addig fennmarad, amíg meg nem tanulja elfogadni önmagát olyannak, amilyen.
2. Az elhagyás traumája – Amikor attól tartunk, hogy magunkra maradunk
A szülők érzelmi vagy fizikai távolléte belső ürességet hagy maga után. Az ilyen traumával élő felnőtt hajlamos szinte megszállottan ragaszkodni a partneréhez, és elfogadni akár a megaláztatást vagy az árulást is, csak hogy ne maradjon egyedül. Kapcsolataikban függőnek tűnnek, de valójában kétségbeesetten keresik azt a támogatást, amely gyerekkorukban hiányzott.
3. A megaláztatás traumája – Amikor azt éreztetik velünk, hogy rosszak vagyunk
Ha a szülők folyton kigúnyolják vagy sértegetik a gyereket a hibái miatt, vagy mindenért rákiabálnak, azt az érzést keltik benne, hogy valóban hibás, és kialakul benne egy olyan szégyenérzet, ami a lelki világa meghatározó eleme lesz.
Később az életben ezek az egyének vagy folyamatosan feláldozzák magukat, hogy szeretetet kapjanak, vagy ők maguk is megaláznak másokat. De mindkét viselkedési forma hátterében ugyanaz a meggyőződés rejlik: „Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.”
4. Az árulás traumája – Amikor úgy érezzük, senkiben sem bízhatunk meg
A megszegett ígéretek, a hazugságok vagy a gyerek kihasználása azt az érzést kelti, hogy senki sem megbízható. Ez fokozott érzékenységhez és bizalmatlansághoz vezet, valamint az állandó kontroll igényéhez.
Felnőttként ezek az emberek nehezen tudnak intim kapcsolatot kialakítani, mert meg vannak győződve arról, hogy partnerük hazudni fog nekik vagy csalódást okoz majd nekik. Így vagy gyanakvóak és ridegek lesznek, vagy elkerülik a közeli kapcsolatokat, hogy ne kelljen újra szenvedniük.
5. Az igazságtalanság traumája – Amikor úgy érezzük, nem olyannak látnak, amilyenek vagyunk
Az elhanyagolt gyerek, akit arra kényszerítenek, hogy mások érdekében lemondjon a saját vágyairól, elveszíti önmagát. Nem hallgat többé az érzéseire, és alkalmazkodik a felnőttek elvárásaihoz.
Felnőttként ez a személy maximalista, önmagával és másokkal szemben is szigorú. E mögött a szigorúság mögött megoldatlan fájdalom rejlik: az a vágy, hogy úgy ítéljék meg, amilyen valójában, és ne úgy, amilyennek lennie kellene.
6. A túlzott ellenőrzés és felügyelet traumája – Amikor nem hagyják, hogy a saját életünket éljük
A túlzott felügyelet vagy kontroll gondoskodásnak tűnhet, de valójában elveszi a gyerek autonómiáját és a saját döntéshozatalhoz való jogát. Ennek eredményeként nem fejlődik ki benne az önbizalom és a felelősségérzet.
Felnőttként ezek az emberek vagy túlságosan függnek mások véleményétől, és félnek önállóan döntéseket hozni, vagy folyton lázadnak és inkább tönkreteszik a kapcsolataikat, hogy bizonyítsák a függetlenségüket. Belül azonban a következő kérdés gyötri őket: „Ki vagyok én valójában, ha mindig mások mondták meg, hogyan éljek?”
Ez a hat trauma befolyásolhatja a kapcsolatainkat, a boldogságunkat, sőt, a fizikai egészségünket is. A trauma tudatosítása az első lépés a gyógyulás felé. Az is fontos, hogy ne hibáztassuk magunkat szüleink hibáiért, és megadjuk magunknak azt, ami gyerekkorunkban hiányzott.
