2002-ben az ötéves Julian Hernandez eltűnt alabamai otthonából. Mindenki úgy tudta, hogy az apja Floridába vitte, de végül egyikükkel sem lehetett felvenni a kapcsolatot.
Az anya hosszú éveken keresztül azt hitte, hogy végleg elvesztette a fiát, Julian pedig úgy nőtt fel, hogy nem tudott semmit az 5 éves kora előtti életéről.
Azonban, amikor Julian jelentkezni akart az egyetemre, hihetetlen dologra derült fény.
2002-ben azon a bizonyos napon Juliant az apja, Bobby Hernandez kellett volna elhozza az iskolából. Az apa azonban az összes pénzt kivette a számlájáról, összepakolt egy pár ruhát és játékot a fiának, és soha többé nem tértek haza.
Juliant az apja az ohiói Clevelandbe vitte, ahol Jonathan Mangina néven kezdett új életet, a gyereket pedig mindenki Jay Jay-ként ismerte. Teltek az évek, kialakult az új életük, Julian pedig nem is emlékezett rá, hogy milyen volt azelőtt. A sötét titokra akkor derült fény, amikor eljött az ideje, hogy kitöltsék a papírokat a főiskolai jelentkezéshez.
Amikor Julian 2015-ben jelentkezni akart az egyetemre, valamiért nem fogadta el a rendszer. A tanácsadójával megvizsgálták, hogy miért nem ismeri el az egyetem a társadalombiztosítási számát, és dobja vissza a rendszer a nevét.
A tanácsadó megnézte az Eltűnt Gyermekek Országos Központjának adatbázisát, és hihetetlen dologra bukkant. Egy olyan 2002-es plakátot talált, amelyen az ötéves Julian látható. Ezt követően a rendőrség értesítette az anyát, hogy a rég eltűntnek hitt fia életben van, Clevelandben él apjával, mostohaanyjával és kishúgával.
Az ügyben folytatott tárgyaláson Julian elmondta, hogy megbocsát az apjának, amiért elszakította az anyjától, és azzal a kéréssel fordult a bírósághoz, hogy ne ítéljék el az apját.
“Fájdalmas volt anya nélkül felnőni, de nem szeretném az apámat is elveszíteni” – mondta Julian Hernandez.
Az apát végül 2016-ban 4 év börtönre és öt év felfüggesztettre ítélték.
