Melodrámaiak, irracionálisak és idegesek. Függetlenséget akarnak, mindemellett nagy szükségük van a szülők szeretetére. – Ez a leírás egyaránt vonatkozik a kisgyerekre és a tinédzserre is. Nem véletlenül. A növekedésben ugyanis a gyerekkor után a serdülőkor a következő ugródeszka, amikor az emberi agy robbanásszerű fejlődésen megy keresztül.

Fotó: freedigitalphotos.net
Fotó: freedigitalphotos.net

De hogyan vészeld mindezt át? Kérdezzük Tőled, szülőtől. Íme 5 dolog, amelyet tudnod kell gyereked agyáról ahhoz, hogy megértsd őt ebben a zűrös időszakában.

1. A fejlődés kritikus időszaka

11 és 19 év között, az (elő)serdülőkorban, az emberi agy folyamatos fejlődés alatt áll. Habár a koponyánkban rejlő szervünk életünk teljes hosszán alakul, vannak periódusok, amikor valóságos „robbanás” következik be a fejlődésében. Ezért a szülőnek meg kell értenie, hogy bármekkora is legyen növésre a gyereke, ebben a korban még gyerek, és az agyi fejlődésének módja hatással lesz később a felnőttkorára.

2. Az agy „virágzása”

Nem is olyan rég még azt hitték, az agy csupán gyermekkorban képes „virágozni”, mivelhogy ebben az időszakban növekszik meg jelentősen a neuronok (idegsejtek) között kialakuló kapcsolódások száma. Utólag viszont kiderült, hasonló neuronális „robbanás” következik be 11 éves korban a lányoknál, illetve 12 éves korban a fiúknál. Ebben az életkorban a „használd vagy elveszíted” elv alapján átszerveződik a szürkeállomány, a folyamat pedig 25 éves korig tart. Ezt követően, a változások életünk végéig kitartanak, de intenzitásuk jóval alulmúlja a serdülőkori „tüneteket”.

3. Új tanulási készségek

Tekintetbe véve az agy új struktúrájára, a tinédzserek nagyobb erőre kapnak az információk feldolgozásában. Amennyiben engedélyt kapnak rá, már életképes döntéseket is hozhatnak, akárcsak a felnőttek. Ellenben még nem alakult ki bennük az érzelmeken való uralkodás képessége, ezért nagy valószínűséggel a döntéseik nem lesznek helyesek. Az agyuk továbbra is a limbikus rendszerre alapszik, vagyis az érzelmekre, nem pedig a prefrontális kéregre, azaz a racionalitásra. Ez a dualitás az őrületbe kergetheti a szülőket, megijesztheti őket, és általában fogalmuk sincs, hogyan reagálhatnák le.

4. Serdülőkori krízisek

A tinédzsereknek is lehetnek érzelmi kitöréseik, ők is lehetnek idegesek. Ezek oka, akárcsak a kicsiknél, a tehetetlenség bizonyos érzelmek kezelése fölött. Még tanulják, miként használják új képességeiket, a kísérletezéseikben pedig a szülők a fehér egérkék. Szülőként meg kell értened, hogy a gyerek a hatalmas mennyiségű új – társadalmi, érzelmi, kognitív – információ befogadásával és feldolgozásával küzd. Ebből ered a kimerültség, ami végül krízis formájában tör a felszínre. Ezért fontos, hogy a szülők megértsék őt és végighallgassák a véleményét.

5. A szülők még mindig fontosak

Az Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatás szerint, a tinédzserek 84%-a folyamatosan az édesanyjára gondol, és 89% az édesapjára. A megkérdezett gyerekek több mint háromnegyede vallotta azt, hogy szereti szüleivel tölteni a szabadidejét. Közülük 79% tartja jónak, ha az anya jelen van, továbbá 76%-nak fontos az apa jelenléte. Habár a serdülőkor az átmenetet jelenti a szülőkkel való élés és az önállóság között, ez nem jelenti azt, hogy a tiniknek többé nincs szükségük a szüleikre. Ellenkezőleg! Főként most van a legnagyobb szükségük arra, hogy támogassák őket. A gyerekeknek ugyanis kell a modell, a példakép, ami szerint jövőjüket építhetik fel. Ezt a modellt pedig a szüleikről mintázzák. A szülőknek pedig be kell látniuk, igazságtalan azt kérni egy 16–17 éves gyerektől, hogy viselkedjen felnőtt módjára. Ezzel túl nagy terhet helyeznek a gyerek vállára, amitől elbizonytalanodhat, és ami később kudarchoz vezethet.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.