A diófa és a kemény héjak között lapuló, ízletes termése, a dió, eredetileg Perzsiából és a Közép-Keletről származik, rövid időn belül egész Európát meghódította. Árnyéktartó, óriási lombkoronája miatt a fák királyának is nevezik, az ókori görögök, rómaiak, dákok még mágikus erőt is tulajdonítottak neki.
A levelei, a termése, annak héja, de maga a fa is nagyon hasznos, ez utóbbiból előszeretettel készíttetek bútort is.
1. Természetes hajszínező
A diólevél tele van C-vitaminnal, egy sor ásványi anyaggal, de természetesen különleges illóolajáról sem szabad megfeledkezni. A jótékony flavonoidoknak és tannin nevű anyagnak köszönhetően remekül védi a hajat és különleges színt is kölcsönös a fejdísznek. Pár levélből teát kell főzni, azzal kell leöblíteni a hajat. Azoknak ajánlott, akik a szőke hajról barnára akarnak áttérni, vagy azoknak a sötét hajúaknak, akik szeretnék megőrizni hajkoronájuk fényét és tartását.
2. Jó a zsíros bőrre
A levelekből készített kivonttal nagyszerűen kezelhetjük a zsíros bőrt, szabályozza a faggyútermelést, megakadályozza a kipirosodást, irritációt. Négy kanál szárított diólevelet tegyünk bele 250 ml forrásban lévő vízbe, majd vegyük le a tűzről és hagyjuk pár percet állni. Mikor kihűlt, a főzettel be kell kennünk a bőrünket.
3. Állami szimbólum Kínában
Az ősi kínai császári udvarokban játékszerként alkalmazták a diót. Minél szimmetrikusabbak a barázdák, annál értékesebbek, mivel úgy tartják, hogy a tenyérben való görgetésük javítja a vérkeringést. A kommunista nagyhatalomban egy ilyen dió súlya többe kerül, mint ugyanannyi aranyé. Leginkább az újgazdagok és a gengszterek hobbija lett a diókereskedés, de akik a termeléssel foglalkoznak, azok is hihetetlenül sok pénzt kereshetnek egy-egy értékes darabbal.
4. A kirgiz dióerdő
Kirgizisztánban van egy hely, ahol csakis diófák nőnek. Az Arslanbob nevű kis település melletti óriási ültetvényről évente 1500 tonna diót gyűjtenek be, és ez a bolygó legnagyobb „dióforrása” is egyben. Az ittélő fák átlagéletkora ezer év.
