Közel három évtized telt el a csernobili katasztrófa óta, de a térségben mért radioaktivitás még mindig nagyon magas – számoltak be kutatók. A Nemzetközi Rákkutató Újság (International Journal of Cancer) 2006-os tanulmányában szerint a csernobili szerencsétlenség körülbelül 1000 pajzsmirigyrákos és 4000 egyéb rákos esetet okozott Európában, ami az összes rákos esetek 0,01%-a a szerencsétlenség óta.
A tanulmányban megjelent tudományos modell szerint a tragédia 2065-ig kb. 16 000 (95% UI 3400–72 000) pajzsmirigyrákos és 25 000 (95% UI 11 000–59 000) más típusú rákos megbetegedést okoz. A teljes hatását a lakosság egészségre nehéz megbecsülni.
Az ENSZ adatai szerint a balesetnek 47 közvetlen áldozata volt. Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a baleset további kéttucat európai országot érintett, mintegy 45 ezer négyzetkilométernyi föld fertőződött meg cézium-137 izotóppal. Magyarországot két hullámban érte enyhe-közepesnek minősített radioaktív szennyezés.
A Szovjetunió büszkeségének tartott atomerőmű katasztrófája Csernobil, Ivankivsk, Polissia, Ovrutk, Malynsk és Narody városát érintette, de több tucat falu is elpusztult, számos település azóta is elhagyatottan áll. A baleset bekövetkeztét több napos késéssel hozták nyilvánosságra a szovjet hatóságok, és a lehetséges második robbanás veszélyét sokáig titokban tartották.
Az erőmű környékéről csak 36 órás késéssel kezdték meg a kitelepítéseket, amelyek több százezer embert érintettek. A létesítmény körül 30 kilométeres tiltott zónát létesítettek. A négyes blokk balesete után az erőmű másik három blokkját lezárták, a negyedik reaktor fölé vasbeton szarkofágot húztak. A vizsgálatok szerint emberi mulasztás történt, az erőmű vezetőit 10 év börtönre ítélték. A szovjet hatóságok 1991-ben ismerték el, hogy a balesetben az RBMK típusú atomreaktor műszaki elégtelensége is szerepet játszott.
A robbanás után megolvadt fűtőelemek és csövek különös formákat vettek fel. Ezek közül az egyik legismertebb az „elefántláb” elnevezésű, amelyik a világ legveszélyesebb radioaktív hulladékának számít, és nem más, mint egy kerek, egy méter magas blokk a felrobbant reaktor mellett. Az objektumról egy tükör segítségével készítettek fotót, hogy elkerüljék a vizuális kontaktust. A robbanás nyomán megolvadt, majd később megszilárdult uránium láva a reaktor meghibásodásakor folyt át a betonon és az acélon az atomerőmű alagsorába. Évenként 10 kilogramm uránium bomlik le a maghasadás következtében, a végleges lebomlásig pedig halálos sugárzást bocsát ki magából. A katasztrófa után a kettes és hármas reaktort újraindították, az erőmű pedig 2000-ig termelt atomenergiát.
