2026. november 13., péntek. Ezt a dátumot jelölte meg három tudós egy 1960-ban publikált tanulmányban, amikor az emberiség jövőjét próbálták matematikai módszerekkel előre jelezni. A számításaik szerint ezen a napon a világ népessége elérhet egy lehetetlennek tűnő határt. A különös jóslat 66 évvel később ismét figyelmet kapott, miközben a mai demográfiai adatok egészen más jövőt vetítenek előre.
Az apokaliptikusnak hangzó dátum nem egy próféciából vagy vallási jóslatból származik. Heinz von Foerster fizikus és kibernetikus, valamint két munkatársa, Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot a világ népességének történelmi növekedését vizsgálta. Arra keresték a választ, meddig folytatódhat az emberiség létszámának egyre gyorsuló emelkedése.
Eredményeiket 1960. november 4-én a tekintélyes Science tudományos folyóiratban tették közzé, egy figyelemfelkeltő címmel: „Doomsday: Friday, 13 November, A.D. 2026”, vagyis „Világvége: 2026. november 13., péntek”.
Hogyan számították ki a tudósok a világvége dátumát?
A kutatók több mint kétezer év népességi adatait elemezték, és egy meghökkentő mintázatot fedeztek fel. A világ népessége nem egyszerűen növekedett: a rendelkezésükre álló történelmi becslések alapján a gyarapodás üteme is egyre gyorsabbá vált.
Ez azt jelentette, hogy a népesség megduplázódásához szükséges idő fokozatosan lerövidült. Von Foerster és munkatársai a megfigyelt tendenciát egy matematikai modellbe illesztették, majd megvizsgálták, mi történne, ha a növekedés a következő évtizedekben is ugyanilyen szabályszerűséget követne.
Az eredmény egészen rendkívüli volt: a modell szerint a Föld népessége 2026 novemberében matematikailag a végtelen felé tartana.
A tanulmány alcímében a szerzők így fogalmaztak: „Ezen a napon az emberi népesség a végtelenhez fog közeledni, ha úgy folytatja a növekedést, ahogyan az elmúlt két évezredben tette.”
A számítás természetesen nem jelentette azt, hogy a Földön valóban végtelen számú ember élhetne. A kutatók egy úgynevezett matematikai szingularitást azonosítottak: egy olyan pontot, ahol a korábbi adatokból felépített modell már nem ad fizikailag értelmezhető előrejelzést.
Az 1960-as tanulmány tehát nem bizonyította, hogy 2026. november 13-án elpusztul az emberiség. Arra világított rá, milyen szélsőséges eredményre vezethet a népességnövekedés korábbi ütemének korlátlan meghosszabbítása.
A jóslat mögött az emberiség túlnépesedésétől való félelem állt
A 20. század közepén a gyors népességnövekedés komoly aggodalmat váltott ki. A kutatók és a politikai döntéshozók egyaránt attól tartottak, hogy a Föld élelmiszerkészletei, természeti erőforrásai és lakható területei nem lesznek képesek lépést tartani az emberek számának növekedésével.
Von Foerster és munkatársai különösen nyugtalanító lehetőségre hívták fel a figyelmet. A történelmi fejlődés során az emberiség új technológiákkal, hatékonyabb mezőgazdasági módszerekkel és társadalmi együttműködéssel egyre több ember megélhetését tudta biztosítani. A modell szerint ez az alkalmazkodóképesség maga is hozzájárulhatott a népességnövekedés felgyorsulásához.
A tanulmányhoz kapcsolódó, sokat idézett figyelmeztetés szerint a jövő nemzedékeit nem feltétlenül az éhínség, hanem a túlzsúfoltság fenyegetheti.
Ez a gondolat különösen erőteljesnek számított egy olyan korszakban, amikor a világ népessége megközelítette a hárommilliárd főt, és a demográfiai robbanás következményeiről élénk tudományos vita folyt.
Miért nem következik be a 2026-ra megjósolt népességrobbanás?
A világ népessége az elmúlt 66 évben valóban jelentősen megnőtt, de a növekedés üteme nem követte végig az 1960-as modell által felvázolt pályát.
A 20. század második felétől számos országban csökkenni kezdett a születések száma. Az oktatás terjedése, a fogamzásgátláshoz való hozzáférés, a városiasodás, a nők társadalmi és gazdasági lehetőségeinek bővülése, valamint a családalapítási szokások átalakulása mind szerepet játszottak ebben a változásban.
A népesség továbbra is növekszik, ám jóval lassabban, mint ahogyan azt a történelmi adatok alapján feltételezett, folyamatos gyorsulás sugallta.
A világ lakossága 2026-ban megközelítőleg 8,3 milliárd fő. Ez jelentős emelkedés az 1960-as közel hárommilliárdos népességhez képest, de messze elmarad a régi matematikai modell által jelzett korlátlan növekedéstől.
A változás a demográfiai kihívásokat is átrendezte. Miközben egyes afrikai és ázsiai országokban továbbra is gyors a népességnövekedés, Japánban, Dél-Koreában és számos európai államban az alacsony születésszám, az elöregedés és a népességfogyás vált meghatározó problémává.
Az eredeti jóslat egyik alapfeltétele, a tartósan gyorsuló globális népességnövekedés tehát már nem teljesül.
Az ENSZ szerint csak a 2080-as években tetőzhet a világ népessége
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2024-ben közzétett World Population Prospects jelentése lényegesen eltérő demográfiai jövőképet mutat.
Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége a következő évtizedekben tovább növekedhet, és a 2080-as évek közepén érheti el a csúcspontját, megközelítőleg 10,3 milliárd fővel. Ezt követően lassú csökkenés kezdődhet, így 2100-ra a globális népesség körülbelül 10,2 milliárdra mérséklődhet.
A becslés természetesen nem tekinthető biztos jövőképnek. A születési és halálozási arányok, valamint a társadalmi és gazdasági körülmények változása jelentősen befolyásolhatja a tényleges népességalakulást.
Az ENSZ ugyanakkor a jelenlegi demográfiai tendenciák alapján körülbelül 80 százalékos valószínűséget tulajdonít annak, hogy a világ népessége még ebben az évszázadban eléri a maximumát.
Ez alapvetően más forgatókönyv, mint amelyet Von Foerster és munkatársai 1960-ban matematikailag felvázoltak.
Miért éppen 2026. november 13., péntek szerepelt a jóslatban?
Az eredeti tanulmány egyik legkülönösebb részlete maga a dátum. A péntek 13-a számos kultúrában a balszerencséhez kapcsolódik, így a világvége időpontjaként különösen hatásosnak bizonyult.
A kutatók matematikai modellje a 2026-os év vége felé jelzett szingularitást. A november 13-i dátum kiválasztásának viszont személyes és humoros háttere is volt.
Egy 2025-ben, a Physica A: Statistical Mechanics and its Applications című folyóiratban megjelent kutatás felidézte, hogy Heinz von Foerster november 13-án született. A különös világvégedátum tehát a tudós születésnapjára is utalt, és a választásban tudatos humor is szerepet játszott.
A péntek 13-ai időpont, az apokaliptikus cím és a mögötte álló valódi matematikai kutatás együtt tették az 1960-as tanulmányt a tudománytörténet egyik legismertebb világvége-előrejelzésévé.
Az eredeti számítások és a 2026-os népességi adatok közötti különbség ma már egyértelmű: a november 13-i dátum egy történelmi demográfiai modell matematikai határát jelölte, nem pedig egy bizonyítottan bekövetkező világkatasztrófát.
