A február 17-én kialakult Szaturnusz-Uránusz kvadrát tulajdonképpen az első az idei három időpontból (február 17., június 14. és december 24.). Az a fontos, hogy ezt az első lépést megértsük, a többi már csak megerősíti azt, amit ez a mostani kvadrát kihangsúlyoz. Mostantól év végéig biztosan megtanulhatjuk a leckét (az utolsó kvadrátra december 24-én kerül sor). Tehát vegyük komolyan mindazt, amire az élet a napokban felhívja a figyelmünket, mert ezek olyan jelzések, amik az egész évre vonatkoznak.

Ez a mostani aspektus az egyik legerőteljesebb ebben az időszakban, ezért minden belső feszültséget, zűrzavart, idegességet és elégedetlenséget nagyban befolyásol. Különösen azért ilyen erőteljes ez az aspektus, mert a Szaturnusz a saját elemében van, ahol uralkodik, az Uránusz pedig rendkívül izgatott és lázadozó, együttállásban a Holddal és a Vénusszal. Ennek az időszaknak a nagy nyeresége, hogy önvizsgálatra kényszerít bennünket, mivel rendkívül nagy nyomást fejt ki ránk. Egyrészt a Szaturnuszban és az Uránuszban közös a mélységük, ugyanakkor az Ég hatalmassága és az Idő korlátozásai gyakorolnak hatást a Földre.

A jelenlegi aszcendens a Mérleg jegyében trigont alkot a Szaturnusszal és ötjegyfényt (kvinkunx) az Uránusszal. A Szaturnusszal alkotott trigont úgy is értelmezhetjük, hogy kényelmesen érezzük magunkat a jelenlegi helyzetünkben, még akkor is, ha az rossz, mintha csak azt mondanánk a lelkünknek: megy ez így is! Valójában az a gát, amit most érzékelünk, éppen azért van, hogy kiszabadítson bennünket a rutinból, hogy arra késztessen bennünket, hogy megváltoztassuk a nézőpontunkat, hogy elmélyülten keresni kezdjük azt, ami valóban értékes, és csak erre koncentráljunk.

Az aszcendens ötjegyfénye az Uránusszal nagyon érdekes, arról árulkodik, hogy pillanatnyilag képtelenek vagyunk meglátni bizonyos gyökeres átalakulások lehetőségét az életünkben. Ez vonatkozhat a gondolkodásmódunk megváltoztatására, új nézőpontra a pénzügyek kérdésében, a társadalmi konvenciók alóli felszabadulásra, a személyes erőforrásaink felfedezésére és azok kiaknázására, vagy egy holisztikus életszemlélet kialakítására. Úgy tűnik, hogy egy útvesztőben vagyunk, és a kiutat keressük. Ez a kivezető út nincs is messze, csak éppen nem látjuk meg az előítéletek, a társadalmi elfogultságok és szegényes képzelőerőnk miatt.

Van azonban néhány megoldás, amivel feloldhatjuk ezeket a gátakat.

Ahhoz, hogy a gondolataink és ötleteink formát öltsenek, tudnunk kell cselekedni a gyakorlatban. Minden emberben van valamilyen különleges hajlam bizonyos konkrét dolgokra, amelyeket megvalósíthat. Van, aki alakítani, formálni tudja az anyagot, mások információkat közvetítenek, megszervezik az élet menetét, megint mások plasztikus, művészi formában fejezik ki az érzéseiket. Néhányan elképesztő, sőt, egyenesen „paranormális” képességekkel vannak felruházva. A lényeg, hogy mindenki megtalálhatja a maga kreatív, alkotó helyét ebben a világban. Csak annyit kell tennie, hogy mindenki javára fordítja azokat a készségeit és tehetségeit, amelyekkel rendelkezik.

Egy másik megoldás, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy az ember mindig túl akar lépni saját határain, több akar lenni, mint ami, és a nagyszerű személyiségek csodálata valamint utánzása klasszikus módja annak, hogy kifejezzük és megpróbáljuk beteljesíteni a vágyainkat. De nagyon fontos, hogy milyen modelleket választunk az életben, mert végül pontosan azzá válunk, amit csodálunk, már amennyire ez lehetséges. Ezért válasszunk valóban értékes, és nem csak látványos modelleket. A legjobb azonban az, ha mindannyian felépítjük a saját értékes személyiségünket, megalkotjuk a saját magunk modelljét.

Ennek a mostani aspektusnak a témája, hogy értékeljük mindazt, amit kapunk, mert mindez Istentől származik. Néha úgy tűnhet, hogy túl sokáig kell várnunk arra, amit megérdemelnénk, de gondoljunk csak bele, hogy mi sem adunk olyan dolgokat a gyerekeink kezébe, amit még nem tudnának használni, és amit könnyen elronthatnának, és így könnyebb lesz megérteni, miért történik mindez velünk. Mielőtt megkaphatnánk azt, amire várunk, előbb meg kell tanulnunk vigyázni rá, meg kell tanulnunk rendeltetésszerűen használni, szeretettel és figyelemmel. Tehát rajtunk múlik, hogy megkapjuk-e, amit akarunk. Amikor erőltetjük a dolgokat a szenvedés és a fájdalom is nagyobb lesz.

Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor le kell zárnunk bizonyos befejezetlen ügyeket, vagy pontot kell tennünk olyan múltbeli dolgok végére, amiket nem sikerült teljesen tisztázni. Itt gondolhatunk olyan eseményekre, amik a mostani életünkben történtek, vagy akár olyanokra is, amik egy előző életünkből maradtak fenn.

Lehetségesek bizonyos karmikus találkozások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megszabadítsanak bennünket bizonyos állapotoktól vagy dolgoktól, hogy ezáltal szabadabbá és bölcsebbé váljunk, miközben mély és radikális átalakulásba kezdünk. Az igazán jó eredmény ezen a téren az lenne, ha pozitívan és konstruktívan reagálnánk.

Ha valamilyen fontos célt tűztünk ki magunk elé, türelmesen kell tovább haladnunk, és meg kell tanulnunk egyenként legyőzni az akadályokat. Nincs okunk megállni, és minden nap egy kicsit előbbre juthatunk a választott úton, ha arra támaszkodunk, ami a rendelkezésünkre áll. Előfordulhat, hogy az adott cél csak a számunkra fontos, és csak azért tűztük ki magunk elé, hogy túllépjünk a saját korlátainkon. Ebben az esetben semmit sem várhatunk el másoktól. Valójában most mindenki ellenállási időszakot él át, egy tesztet, amelyet teljesítenie kell. Mindez azért történik, hogy ne stagnáljunk, és hogy próbára tegyük az akaratunkat.

Ha érdekelnek további cikkeink, csatlakozz a Filantropikusok csoportunkhoz! , vagy kövess minket a Pinteresten, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre.